Vandra Attila : Megjelent: Vandra Attila: Neveljünk de hogyan?

Az erdélyi magyar nyelv?, majd romániai román nyelv? kiadás után Magyarországon is megjelent az Animus kiadó gondozásában Vandra Attila: “Neveljünk de hogyan? – Tanácsok szül?knek és nevel?knek” cím? könyve. Mellékelem F. Várkonyi Zsuzsa el?szavát.

 

Ha szabad el?re befolyásolnom az olvasót, elmondom sommás véleményemet: okos, gyakorlatias és kedves könyvet tart most a kezében. Vandra Attila sok tudományos ismeretet és tapasztalatot gy?jtött össze, mire nekifogott az írásnak, de szerencsére nem vesztette el „józan szül?i eszét” sem. Ez a könyv e két forrás szép ötvözete.

Gyakorló tanárként és kétgyerekes apaként a szerz? tudja, hogy „mi fán terem a gyerek”, no meg a szül?. Olyan nevelési helyzeteket vesz sorra, amelyek minden családban megjelennek. Az érzelmi biztonság, a kötelességtudat, az együttérzés, a megbízhatóság, az önállóság és a fokozatos önállósodás megteremtése rengeteg buktatót rejt. Ezek elkerüléséhez kapunk okos támpontokat.

Ami a m?fajt illeti, ez nemcsak könyv, hanem füzet is. Méghozzá munkafüzet, abban az értelemben, hogy az olvasó – mint egy önismereti tréning résztvev?je – nemcsak befogadóként, hanem aktívan, saját tapasztalatai megfogalmazásával is részt vehet a közös gondolkodásban. A számomra legkedvesebb „munkafüzeti” feladat, mely témánként vissza-visszatér, a következ?: Mit tanít ezzel? Nemcsak okosan, hanem már-már bölcsen vezet végig a szerz? azokon a következményeken, amelyekre kevés szül? gondol, pedig ezek a következmények mindenkit sújtanak, aki nem gondolkozik el az összefüggéseken. Aki a gyereknek már csak a huszadszor ismételgetett, nyafogó kérésére reagál például, ezzel arra tanítja ?t, hogy igényei egyenes közlése nem hoz eredményt, de ha szerencsétlenként adja magát el?, azonnal javulnak az esélyei. Ebb?l az a tapasztalata is adódik, hogy a „nem”-et sem hallja meg, hanem a másik ember kifárasztása legyen majd kés?bb is f? stratégiája. Ugye mindnyájan ismerünk így m?köd? feln?tteket is? Az ? személyiségük is azért alakult ilyenné, mert szüleik nem gondolkodtak el azon, mi mindent tanítanak gyereküknek kapcsolatkezelési módszereikkel. 

Vandra Attila szerény szerz?: egyetlen nézetét sem er?lteti az olvasóra. Gondolatokat kínál, bels? vitázást javasol, ahogy ? maga is vitába száll más szerz?kkel, és nem gondolja, hogy csak nála lehetne a bölcsek köve. Ett?l könnyebb is elfogadni, amikor véleményét ?szintén elmondja.

Ha van e könyvnek egyáltalán olyan adottsága, amellyel gondom van, az csak egyfajta hiányérzet: nem mindig kapunk összeköt? gondolatokat a korszer? tudományos tételek és a józan szül?i ész által diktált, ezeréves, jól bevált nevelési elvek között. Pedig a láncszemek földeríthet?k, hiszen az értékes-érvényes kutatás ugyanazokról az emberi igazságokról szól, mint a hagyományos embernevelés pozitív szára. Talán ez a hiány lehet majd az egyik fontos ok, hogy Vandra Attila folytassa az írást! A nevelési tárgyú könyvek ritkán ennyire hitelesek. Érdemes lesz hát folytatnia.

 

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa  

pszichológus

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 709 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.