Kovács Henrietta : Téli vers

Ezt még tavaly írtam, de akkor nem raktam fel, nyáron meg nem nagyon illett az évszakhoz, ezért most teszem fel:)

 

Hópelyhekb?l csipkefátylat sz? az ég,
Csillagforma jégcseppeket hord a szél,
Rénszarvasszán Éj-cseng?je csilingel,
Narancsillat Tél-homályba belibben.

Havas lepel tet?t,kéményt beborít,
Gyertyafényben huncut csillag hunyorít,
Feny? ágán angyalhajak csüggenek,
Ezüstpillér hópihékb?l feldereng.

Zöld koszorú szalagjai csillognak,
R?t kandalló meleg lángja fellobban,
Megrezzen a Tél-tündérnek köpenye,
Hószirmokat nyílnak téli fellegek.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.07. @ 11:31 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/