„…csalás nélkül szétnézni könnyedén…” (J. A.)
egy feladat volt, amit kaptam és régen
elfelejtettem, ki adta és miért.
mentem, kutattam, fáztam és izzadtam,
hittem, kételkedtem – megérte ennyiért?
a néma, szürke tájban, nedves csöndben,
én, ki eddig nyomokat követtem, megálltam.
az útnak kezdetén, mi sokáig vezetett
a néma partra, világos csapáson jártam.
a társak, h?ségesek, h?tlenek, akik
adtak is sokat, még többet vettek el,
mind elmaradtak, már sehol sincs senki,
hogy a végs? szürkületben fogja kezem,
ne essek, zuhanjak fénybe vagy sötétbe.
se barát, se szeret?, se ellenség, se
apám. ? járt már itt, álmomban mesélte,
nem mutathatta meg a túlsó partot, de
mosolyogni próbált. szürke szemében,
– színjátszó, mint enyém – jól láttam a semmit
szikrázni. figyelmeztetett talán : mégsincs
hová vinni a szerelmet. ha élet ér véget
Legutóbbi módosítás: 2008.12.28. @ 16:41 :: Juhász M. Lajos