Színes kerti virágok közt
guggoltam gyermekként
lélegzet-visszafojtva,
s a pillangó nem sikoltott,
mikor összecsippentettem,
szárnyaihoz kapva gy?zedelmesen.
– Megvagy – kiáltottam boldogan -,
ne félj, elengedlek, csak egy
kicsit még hadd gyönyörködhessek!
Ám eleresztve meseszép szárnyai
hímpora ujjaimra tapadva
mintha csúfondárosan kérdezte volna:
– Megérte? Ha ujjad fogja szárnyát,
úgysem láthatod, mi van alatta,
akkor hát mi értelme volt?
Lepkém többé nem szállt,
csak sebzett madárként poroszkált
boldogtalanul a porban tovább…
Örömöm, amilyen gyorsan jött,
olyan hirtelen semmivé vált,
a visszafordíthatatlanság
könnyei égettek, szívem sajgott, fájt…
A tanulság örök. Csak nézni,
de érinteni soha az élet sok csodáját!
Mert vannak dolgok, melyeket
nem birtokolhatsz,
csupán látványától,
s az érzést?l, mit általa átéltél,
lehetsz csak boldogabb.
