Itt vesztettem el a szüzességemet – Köztéri szépítészet – igaz történet

Mi okozza a legnagyobb fejtörést Kovácsné, a játszótéri illetékes számára: a használhatatlan játszótéri kút javítása, a graffitieltávolítás vagy a hintapelenka körbekerítése? Elárulom, egyik sem. Hogy mégis hogyan zajlik a korszer? korszer?sítés napjainkban, arról lentebb olvashatnak.

 

Igen, valóban ezzel kezd?dtek a bajok. Egy der?s májusi napon a címben idézett felirat jelent meg hosszú zöld csúszdánk alsó csusszanatában. Mivel a gondos graffitis a helyszín látogatóira is gondolt, egy viszonylag kifejez? ábrával tette érthet?bbé mondanivalóját a kicsinyek számára. A harmadik, “Mama, mi ez?” kérdésre akcióba lépett Tettrekész anyuka, kis kommandót szervezett lapátos, vödrös fiatalokból, feladatukat a csúszda lesikálásában határozta meg. A legális vizezés lehet?sége további gyerekeket csalt oda a bokrokból, ahol a hajléktalan bácsi kincseivel játszottak épp papásmamást. Csakhogy a kút megközelítésekor kiderült, hogy az amúgy iszapba rejtett indítógomb beragadt, nem jön onnan semmi se, a Tettrekész anya ezért újabb határozott lépésre szánta el magát. Mobilján felhívta az önkormányzat játszótéri illetékesét, jelentette az esetet, s a gyors rendezés reményében a homokozó felé irányította a némiképp csalódott különítményt. Azt gondolnátok, itt véget is ért egy tipikus történet, de nem ez történt!

 

Pár nappal kés?bb gyanús szakért?i csoport szállta meg a játszóteret. A májusi naptól kábult anyák egy csoportja figyelt fel el?ször egy öltönyös figurára, aki egy fotós kíséretében érkezett. Gyors egyeztetést követ?en kialakult a vélemény: a polgármester személyesen jött terepszemlére. (Álcázás végett az els?áldozói ruhába bújtatott kicsinyét is magával hozta, de ez senkit nem tévesztett meg a látogatás célját illet?en). A f?méltóságot azután munkásruhás brigád váltotta a terepen: úgy mint Bélabá, a kicsit mindig részeg lapátos, Sanyi, a talicskás, Feri, a villámkez? levélporszívós és Kovácsné, az illetékes hatóság játszótéri ügyekben illetékes el?adója. Szemügyre vették a játszótéri tereptárgyak állapotát, felmérték a lehet?ségeket és véleményt formáltak. A gyereknyelvben feketepelusnak csúfolt hinta – maradhat, mert EU-konform, igaz, nincs hozzá lánc, meg korlát, mint valaha, viszont gumilapra esve még jó móka is a gyerekeknek a hintázás veszélyeir?l tartott oktatás. Marad a gördeszkaimitáció is, azzal kiválóan szórakoznak az anyukák, egyrészt ?k maguk is fejl?dnek gördeszkaimitáció közben, másrészt azzal is telik az id?, míg bekötik a deszka alá szorult gyerekujjakat. Helye van a dobogós billentget?nek is, hiszen ez is az a fajta családbarát játékszer, amivel minimum két feln?tt mozgatása válik szükségessé, hiszen a megfelel? magasságba szerelt billeg?k (vagy mik) egy gyerek számára sem elérhet?, ám annál vonzóbb játékszert sejtetnek. Jó helyen van az óriáscsúszda is, pont le lehet gurulni rajta kismotorral, bele a homokozóvájú betonperemébe, és ugyanez a helyzet a búgócsigaszer?en pörgethet? gyerekcentrifugával és a parittyásított rugós libikókával.

Mit lehet itt mégis korszer?síteni? – töprengett Kovácsné, és akkor eszébe jutott a homok. Másnap talicskás Sanyi egy kisteherautónyi szürke cementet terített szét – ízlésesen – a homokozóban. Fülébe walkman-t helyezett, hogy ne zavarja a sápítozó anyukák kórusa, akik megpróbálták meggy?zni, hogy a szürke cementtel csak homokozni nem lehet, viszont mondenhova beragad, ahova nem kéne. Harmadnap a csúszda rehabilitációja következett: a csúszda melletti lépcs?t simára egyenesítették, (hogy jobban száguldjon az a kismotor, igaz, kiskomám?) majd egy Provokatív anya kérdésére válaszolva elmondták, hogy hamarosan gumilappal vonják be az alternatív csúszdázási helyszínt. A gumilap végül mégsem sikerült tökéletesre, ezért egy újabb gyors egyeztetés eredményeképp egy újabb brigád gumibogyókat hegesztett a felületre. Következ? nagy lépés a növényvilág rendezésére irányult: a csúszda melletti háncsot tövises pirosbogyós bozót váltotta fel, ami azért is jó, mert így a guruló gyermek hamarabb megakad a tüskékben, mintha nem lenne ott semmi. Kovácsné végre elutazhatott nyaralni.

Ám a játszótér szomszédságában lakó ?sz hajú nénit bosszantotta az állandó éjjeli gimnazista tivornya a téren. ? is telefonjához nyúlt, és a bejelentés nyomán összeült bizottság most úgy határozott: reggel hétt?l este hétig tart nyitva ezután a terület. Lapátos Bélát el?léptették, ? lett a kulcsok ?re, és ha épp még/már józanon tört rá a hét óra, fülébe dugott walkman-nel kulcsait csörgetve riasztotta el a protestáló anya-partizánokat.

A fejlesztések azonban még mindig nem fejez?dtek be. Hamarosan újabb tábla került a most már lakattal zárható vaskapura: a játszótér ötméteres körzetén belül tilos a dohányzás, valamint a csikkek elhelyezése. A tábla mellé újabb kis feliratot rejtettek: “kedves gyerekek, ezt a játszóteret az önkormányzat újította fel nektek, kérjük, vigyázzatok rá.” A kerületi játszótér-felújítási hullám egyik csúcseseménye a Toi-toi vécék elhelyezése volt – kiváló búvóhely bújócskázóknak és pettingel? óvodásoknak -, s az események méltó zárása a karácsonyi díszkivilágítással összehangolt kandeláber-elhelyezési akció lett.

Most végre majdnem mindenki boldog. Mert igaz, hogy a hétkor lelakatolt játszótéren magukban állnak majd a lámpatestek, de az ?sz hajú néni így jobban látja majd a szüzességüket épp elveszít? gimnazistákat. Béla bácsinak sem kell töksötétben bolyongania. Csak a hajléktalan bácsi szomorú kicsit, mert jó-jó, a zsivajgó gyerekek végre leszoktak a játszóterezésr?l, de a kutat, ahol reggelenként szépen megmosakodott, azt még mindig nem csinálta meg senki.

 

Forrás:  prae.hu benedek anna

 

Szerző H.Pulai Éva 1138 írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal.*Pulai Éva

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet