Fecske Panna : Kor

 

 

 

havas homlokán sápadt fény

ücsörög szomorún

szemeiben messzeség,

végtelen utak csillagpora,

egy szem konzum a tenyerén

piszkosszürke falak között,

tán észre sem veszi már…

így kuporog tolószékén

valaha volt idők

igéző

végzet asszonya

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 251 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...