Oda vágyom

 

 

Gyermekkorom szánkója
fából volt
s repített le a nagy hegyr?l.
Szederfák ágai roskadoztak
a puha hótakaró alatt.
Fekete varjak károgtak,
a hóember fején
egy piros lyukas fazék volt.
Tavasszal
sárga ruhát öltött magára a rét,
lassan pirosra váltotta,
majd tarka lett,
mint a kis boci odabent.
Oda vágyom …
Oda vágyom ma
Istenem,
ott nem fájt semmi sem.
Karácsonyi ajándékom
az legyen,
csak egy napra,
tedd meg nekem…

Szerző Dvorák Etela 527 írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet...A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.

16 Komment

Hagyj üzenetet