Eörsi László : A BARÁTAIMTÓL MENTS MEG, URAM (Válasz Kopácsi Judithnak)

Nemrégiben az a megtisztelés ért, hogy Kopácsi Judith bírálta meg a Köztársaság tér 1956 cím? kötetemet (Torzított Tükörben. Héttorony, 2008. XI. 5.). (Ugyanezt az írást egyébként Kopácsi 11 nappal korábban egy másik weblapon – www.gelbergocia.com – is közreadta.) Miel?tt érdemben reflektálok, érdemes egy kicsit visszatekinteni, hogyan is keletkezett ez a cikk.

 

2006 decemberében egyik olvasó a honlapom (www.eorsilaszlo.hu) fórumán kifogásolta, hogy a Köztársaság tér 1956 kötetemben nem használtam fel Kopácsi Sándor memoárját. Válaszomban azt írtam, hogy bár Kopácsi Sándort tisztelem, forrásként nem szívesen használom fel memoárját, mert nem tartom eléggé megbízhatónak.

Itt kapcsolódott be a levelezésbe Kopácsi Judith, és keményen bírált a véleményemért. Az emberileg teljesen érthet?, hogy valaki elfogult édesapjával, tehát igyekeztem – meggy?z?désemet megtartva – amennyire tudtam, nem megbántani érzékenységét. Célomat nem értem el, sérelmével azonnal Lipták Bélához sietett (http://hungaria.org/articles.php?id=1429 (A Magyar Lobbi Heti Akciólevele, 2007. I. 13.), majd a mostani lejárató szándékú írását ugyanezzel a címmel, csaknem azonos tartalommal közzétette. (Torzított Tükörben. http://www.canadahun.com/forum/showthread.php?t=4547&page=21 2007. II. 1.)

Egyszer csak, 2007. XII. 12-én, a fórumomon (www.eorsilaszlo.hu) a következ? levél érkezett: „Kedves Laci! Szándékomban áll Apám könyvét alaposan átfésülni és kib?víteni. Ehhez kérem a segítségedet, mert mint említetted, az eredeti kiadásban volt néhány, szerinted, pontatlanság. Ennek érdekében, nagyon értékelném, ha felvennéd velem a kapcsolatot: […] címen…”.

Válaszom: „Nagyon szívesen segítek, amennyiben ezt a kompetenciám engedi…”.

Tehát Kopácsi Judith minden átmenet nélkül tegez? formára váltott, barátságot kínált, amelyet azonnal és szívesen elfogadtam.

A fentieket bárki perceken belül ellen?rizheti. Azt már nem, hogy ez a baráti hangnem e-maillevelezésünkben folytatódott, de – gondolom – ezt Kopácsi sem cáfolja. (Mi több, dedikált példányt küldött az 1992-ben megjelent memoárjából!) Én kérésének megfelel?en megjelöltem, hogy miben tartom pontatlannak édesapja emlékiratát.

Ehhez képest igencsak meglepett ez az újabb fordulat – Kopácsi Judith lejárató szándékú támadása e lapban –, amit teljesen véletlenül vettem észre, „jóakaróm” még csak nem is hívta fel rá a figyelmemet. Na persze, „A barátaimtól ments meg, Uram, az ellenségeimmel elbánok magam is!”.

Kopácsi Judith írása tendenciózus: a fent említett forrásokból egyértelm?en kiderül, hogy az édesapján esett „sérelmet”, kívánja – immár legalább harmadszor – mindenáron megtorolni. Ám e témakörrel kapcsolatban nem végzett kutatásokat. Hasonlóan komikus helyzetbe kerülnék, ha szakmai kérdésben bírálnék egy atomfizikust. (Ígérem, nem teszek ilyet!)

 

                                   *                      *                      *

 

A továbbiakban térjünk rá, miben, hogyan torzít az a bizonyos tükör. Hogy az olvasót ne untassam, csak egyes elemekre térek ki, így válaszom terjedelme jóval kurtább lesz, mint kritikusomé. Metódusom: sorrendben beidézem Kopácsi Judith néhány állítását (helyesírási hibáit igyekeztem kijavítani), amelyekhez hozzáteszem az észrevételemet.

1. „[Eörsi László]… a perek ítéletében megállapított tényállásokat, felhasznált vallomásokat, dokumentumokban leírtakat fogadja el valóságnak…”

Már számtalanszor leírtam, hangoztattam, hogy a perek ítéletében megállapított tényállásokat nem fogadom el valóságnak. A vallomások, önvallomások összessége – kell? forráskritikával – lényegesen használhatóbb. Az ezekb?l elkészített hatóság-ihletés? ítéletek igencsak torzítanak, néhol a felismerhetetlenségig. Ezeket természetesen nem szoktam elfogadni valóságnak. Azt viszont számos helyen hangoztattam – és nem is látok okot, hogy ezen változtassak –, hogy az 1956 utáni perek mer?ben különböznek a klasszikus sztálinista perekt?l, amelyekben már a vallomások is rendszerint teljes mértékben légb?l kapottak.

2. „…bizonyos esetekben még azt is eldönti, hogy a szemtanúk közül kit is tart hitelesnek…”

Nem bizonyos esetekben, hanem mindig ez a törekvésünk mindnyájunknak, akik a történelmi események rekonstrukciójára törekszünk. Természetesen tévedés el?fordulhat, erre jók a szakmai viták.

3. „…kénytelen vagyok egyetérteni Jobbágyi Gábor és Kahler Frigyes által írt: »A hétsoros halálos ítélet« cím? cikkben található megállapítással, amit válaszként írtak Kende Péter, Eörsi László és Szakolczai Attila az 1956 utáni megtorlás pereir?l szóló írásaikra: ez nemcsak magában rejti 1956 ismételt átértékelését, de egyúttal a kádári megtorlás rehabilitálását is.…”

Ha Kopácsi vette volna a fáradtságot, hogy megnézze, mit ír e három szerz? a megtorlásról, elképzelhet?, hogy nem írt volna le ilyen csacskaságot. Szakolczaival ugyanis mi soha nem kíséreltük meg a kádári megtorlás rehabilitálását!

Egyébként szomorú, hogy Kopácsi Judith ezt az igen szégyenteljes írást próbálja felhasználni denunciálásomra, amelyben az olvasókat feljelentésre buzdították. „A szerz?párosnak e felhívással […] sikerült tudományetikai mélypontrekordot felállítania”. (Murányi Gábor: Feljelentésre fel! HVG, 2003. I. 11.)

Ezt követ?en a kötetemet összeveti édesapjáéval (Életfogytiglan) és Gosztonyi Péter tanulmányával (A köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza. Budapesti Negyed, 1998/4). Itt bizony még egyszer hangsúlyozni kell: ahhoz, hogy valaki érdemileg értékelni tudja ezeket a m?veket, jelentékeny mennyiség? el?tanulmányt kellene folytatnia. Kopácsi Judith publikációs jegyzékében viszont ennek nyoma sincs!

4. „[Eörsi László] figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy október 24-t?l kezdve »Tompa Károly, bár erre parancsa Orbán ÁVH-ezredest?l nem volt, a következ? napokban a csapat ereje és intézménye fontossága tudatában, igen hetykén viselkedett. Nem a védelemre összpontosította figyelmét, hanem fegyveres karhatalmistáival ki-kicsapott a Köztársaság térre, hogy az ott véletlenül arra járó felkel?ket megriassza, megkergesse, s?t a „népi hatalom ellenségeib?l« még foglyokat is ejtsen.” (Ezt az állítást kés?bb megismétli.)

Sajnos, Kopácsi Judith felületesen olvas: a Gosztonyi által említettekr?l én jóval b?vebben írtam (ld. 17–19, 28–30. oldalak).

5. „Szerintem jogosan merül fel bennem a kérdés, hogy mire föl kértek a Pártházból segítséget pont azoktól, akik ellen éppen egy összeesküvést szerveztek?

Szerintem viszont egyszer? a válasz: azért kértek segítséget, mert óriási bajban voltak.

6. „…azt is le kell szögezni, hogy nem igaz, hogy Kopácsi ezredes nem akart segíteni.

Ezt nem kell leszögezni, mivel ezt én soha nem állítottam, és tudtommal a rendszerváltás óta más kutató sem!

7. Kopácsi a honlapomból, az általam írtakat idézi: „Amit Csikeszné [pártfunkcionárius] vallomásaiból felhasználtam, annak szerintem komoly valószín?sége van, Kopácsi emlékezete viszont számos ponton ellentétes más, megbízhatónak bizonyult forrásokkal.” Ehhez a következ? kommentárt f?zi: „Felettébb furcsának találtam, hogy egy magát történésznek tartó egyén miként jelentheti ki, hogy az eseményekben résztvev?k közül kinek a vallomását tarja hitelesebbnek, kit?l idéz vagy kit nem tart arra érdemesnek.”.

Helyben vagyunk, ez az, ami nem hagyja nyugodni kritikusomat. De mi sem világítja meg jobban a tökéletes dilettantizmusát. Természetesen a történésznek meg kell gy?z?dnie arról, hogy melyik visszaemlékez? megbízható, melyik kevésbé az, és melyik teljesen hiteltelen. Általában is, meg egyes helyzetekben is. De ez a legkevésbé sem függ attól, hogy az illet?t hogyan ítéljük meg erkölcsileg, vagy mennyire játszott dics? szerepet az adott történelmi helyzetben. Például a haláltáborok vezet?inek feljegyzései is meglehet?sen hitelesnek bizonyultak, noha rendkívül súlyos emberiségellenes b?nöket követtek el.

8. „[Eörsi László] Forrásm?ként kezeli Pongrátz Gergely: Corvin köz cím? könyvét is, amit nagy szabású m?nek tart, bár több részével vitába száll.

Azt hiszem, nálam többször és alaposabban senki sem bírálta meg ezt a könyvet. (Ennek is könnyen utána lehet nézni: www.eorsilaszlo.hu/el/index.html)

9. „Még azt is bátorkodnék hozzátenni, hogy Eörsi úrnak 1990 és 2000 között tíz év állt rendelkezésére, hogy kétségeit, kutatási eredményeit Kopácsival közölje, és azt esetleg tisztázza. Vajon miért várt vele Kopácsi halála után is több évet, hogy Kopácsi memóriájának hiányairól szóló észrevételeit közölje velünk?

Hát azt sajnos nem tudhattam, mennyi id? áll rendelkezésemre.

10. „[Eörsi László] Arra számított, hogy az id? múlásával minden tanú kihal, és nyugodtan tud majd olyan anyagok között kutatni, amivel bebizonyíthatja, hogy Kopácsi igenis áruló és nem nemzeti h?s volt?

Ez minden alapot nélkülöz? rágalom, nem tudok mit kezdeni vele.

11. „De Kopácsi [Sándor] memóriájának a kétségbevonása nemcsak azért felháborító, mert belegázol egy tisztességes ember emlékébe.

Kopácsi Judithtal ellentétben, én nem tartom jellemhibának azt, ha valakinek rossz a memóriája. Tehát ismét hangsúlyozom: Kopácsi Sándor tiszteletre méltó személyiség volt!

12. T?lem vett idézet: „Nem találtam semmiféle titkos párthatározatot vagy utasítást a forradalom leverése után indított perekre vonatkozóan, ami el?re meghatározta volna az ítéletek politikai koncepcióját. A vádlottakat nem kínozták, és nem próbálták ?ket arra kényszeríteni, hogy önmagukra terhel? vallomást tegyenek, mint az 50-es évek elején megrendezett Rajk-perben, valamint más politikai leszámolások idején.”.

Kopácsi Judith kommentárja: „De rögtön ellent is mond önmagának, amikor kijelenti azt is, hogy”:

„[Eörsi] Tisztában vagyok persze azzal is, hogy minden ilyen kategorikus kijelentés esetében akad ilyen-olyan módon magyarázható kivétel. Már rendelkezésünkre áll egy különleges forrás, ami arra vall, hogy azokban a perekben, amelyekben sok szovjet katona esett el, érvényesült a »szemet szemért, fogat fogért« elv.

Sajnálom, de nem tudok rájönni még most sem, hogy mi ebben az ellentmondás.

13. „[Eörsi kötete] tulajdonképpen csak egy enyhe módosítása a Kádár-rendszer által hirdetett hamis propagandának, hogy szervezett ellenforradalmi er?k foglalták el a budapesti pártközpontot.

Teljes mértékben tényszer?tlen megállapítás: én ilyesmit nem írtam. El?ször is: a támadók nem ellenforradalmárok, hanem felkel?k voltak, másrészt: minden valószín?ség szerint 30-án hajnaltól kezdték szervezni a támadást a Baross tériek és a corvinisták. Ez azért alapvet?en különbözik attól a kádárista verziótól, hogy szinte már a forradalom kirobbanása óta készültek a Budapesti Pártközpont megtámadására.

14. „A sebesülteket elszállítandó szanitécekre is l?ttek. Ezt a tényt ugyan Eörsi tagadja, annak ellenére, hogy ezt több dokument is bizonyítja.

Ld. 3. pont. Nem több „dokument”, hanem Gosztonyi állította ezt. Én viszont továbbra sem látom bizonyítottnak azt, hogy a véd?k a szanitécekre célzott lövéseket adtak.

15. „Szerinte [Eörsi László] Csikeszné uszítása a felkel?k ellen is természetes, elvégre »csupán az életösztön beszélt bel?le«.”

Ilyen idézet t?lem sehol nem található, Kopácsi Judith módszere igencsak inkorrekt. A honlapomon történt levelezésünkben a fentiek ellenkez?jét írtam: „Valószín?tlen, hogy »uszított véresszájúan a cs?cselék ellen« [ahogy ezt ? az el?z? levelében állította], csak volt benne valami életösztön”.

Végezetül: nagyon sajnálom, hogy konfliktusba kerültem Kopácsi Judithtal, noha ezt – ahogy a válaszcikkem els? soraiból is kiderül – igyekeztem elkerülni. A vitát viszont továbbra is a tisztesség játékszabályainak betartásával kívánom folytatni. (Remélem, ebben most már Kopácsi Judith is partner lesz.)

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru