George Tumpeck : Sárgán virágzik…

*

 

 Józsi ma nagyon ideges volt, csak így történhetett meg, hogy nem vette észre a feléje hajított korsót, ami csak centikkel kerülte el nagy kopasz fejét

— Az anyátokat! — üvöltötte, amikor a csörömpölésre feleszmélt. — Ki szórakozik itt? — és mélyen teleszívta tüdejét, felfújva magát, mint egy vágásra érett pulykakakas. Hirtelen csend lett a kocsmában, ilyenkor mindig, mindenki talált valami hirtelen elfoglaltságot. Kinek a segítségért rikoltozó, kissé zilált legyet kellett kimenteni a pohárból, többeknek hirtelen veseproblémájuk támadt.

Józsi, mint szilaj bika állt a kocsma közepén, és kutatóan nézett körül. Senki sem mozdult, még Lipót sem, aki különben olyan szépen tudta énekelni a „Sárgán virágzik a tök, meghal, akit megütök” c. nótát. Ez ma egy ilyen nap volt. Józsi főállasú munkakerülő és széntolvaj, aki a nyarat a környék kocsmaiban, a telet valamelyik rendőrségi fogdában töltötte, így tulajdonképpen megoldottnak tekintette az életét. Mondjuk esélye sem nagyon lett volna változtatni, mert lakás nincs, rokonokra nem is emlékszik, hogy lettek volna. Az egyetlen kapcsolata a múlttal, egy játék-mackó lehetett, amit néha előhúzott valamelyik zsebéből, és odaültette a pultra.

Ilyenkor, egy „egészségedre!” felkiáltással lelocsolta sörrel aztán unottan zsebre gyűrte. Nem szabadott zavarni, Józsi ilyenkor emlékezni próbált. Kereste a régi szálakat, a régi arcokat, de általában csak valamelyik kocsmai ismerősig jutott. Sanyika, aki a hetvenen is túl van és kissé szenilis, tudni vélte, hogy intézeti szökött gyerek volt, aki még a hatvanas években is Ratkó Máriát kereste egy biciklilánccal valami gyermekáldás ürügyén. Persze, ez lehetett mese is, de hát Angyalföldön ez nem igazán számított.

Mint említettem, Józsi ma ideges volt és azt senki nem szerette, mert sosem sült ki belőle semmi jó. Rózsika, a helyi örömlány próbálta megkörnyékezni, nem sok sikerrel.

— Bunkó — sziszegte és elfordult tőle. Józsi utána kopott, majd amikor látta, hogy célt tévesztett, dühösen káromkodott. Sanyika, aki már védett korban volt, gyorsan meghívta Józsit egy sörre.

— Na, gyere, fíjam — mondta neki ilyenkor és Józsi ettől kissé megnyugodott. — Mesélj, mi a baj?

— Nincs baj — válaszolta tömören. — Nyertem a lottón — súgta. — Holnap kell menni a pénzért.

— Elmégy innen, mert nem állok veled szóba többet. Mikor vettel te lottót?

— Én? — sértődött meg. — Én találtam — mondta, és gyűrött szelvényt húzott elő a zsebéből.

— Menny már innen a hülyeségeddel — morogta az öreg —, biztos múlt heti.

Józsi nem szólt többet, csak sértődötten kiitta a sörét és távozott. Persze, a titok is csak addig volt titok, amíg senki nem tudott róla. Rózsi szólalt meg először.

— A szemét azt a pár százast is sajnálta tőlem.

— Várjál, te lány, lehet, nem is nyert.

Rózsika durcásan dünnyögött valamit majd csábos mosollyal, ami a vörös rúzstól inkább egy szájon lőtt anyatigrisre emlékeztetett, odaült egy frissen érkezett vendéghez. Sanyika hosszan elgondolkodott, és mint ilyenkor lenni szokott, egymás után kérte a feleseket.

Másnap reggel már nyitáskor támasztotta a pultot és érdeklődve várta Józsit, mintha annak kötelező lett volna ott megjelennie. Józsi aznap későn jött és alig lehetett ráismerni. Új ruha, új cipő és egy teljesen valószínűtlen sétapálca egészítette ki az amúgy is groteszk látványt. Az öreg tágrameredt szemekkel nézte, majd hirtelen ötlettől vezérleve

— Az Isten hozott fiam! — felkiáltással ugrott a nyakába.

Józsi, miután lerázta az öreget, rendelt, és talán életében először jattot is adott. Nem árulta el, mennyit nyert, csak sejtelmesen mosolygott és egy százast gyűrt Rózsika melltartójába. Kitette maga elé az elmaradhatatlan mackót és annak is rendelt. Mindenki örült, csak Sanyika, az öreg volt egy kicsit gondterhelt.

— Te Józsi — szólalt meg halkan. — Te tudod, hogy én vagyok az apád? 

Józsi egy mély levegőt vett és egy söröskorsóval addig verte az öreget, amíg szusz volt benne. A kocsma pillanatok alatt kiürült és már hallani lehetett a rendőrségi autók szirénáit.

 

Józsi meg körbement és az otthagyott piákat sorba kiitta, majd a mackót Sanyika élettelen testére helyezte. Csak a rendőrségen derült ki, hogy öt ezer forintot nyert.

 

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem