Takács Dezső : Nyíltan

A korban,

hol a magányt

gépekben rejtőző

szellemárnyak jajgatják,

én, a kitárt kapuk

diadalát hirdetem.

Ki árulkodó lelkét

gyömöszöli szóba,

kincseit így szórja közénk,

nagyra becsülöm.

Tekintetét nem kerülöm,

mikor napjai sárfolyamából

kiemelvén arcát,

levegőért kapkod.

Hozzád jöttem! – szólok,

és nyújtom kezem.

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.