„, te szegény, jó emberem!” kiáltom.*
„, te szegény, jó asszonyod!” kiáltom.*
„, te szegény, jó asszonyod!” kiáltom.*
egy holt akkád sirató ének
egy-jó uramért
ha id?nként felfájdul bennem
egy-jó uramért
égetem lelkem darabokban
egy-jó uramért
a Mindenség összes máglyáján
egy-jó uramért
és kínálom meztelen magam
egy-jó uramért
a Föld minden egyes oltárán
egy jó uramért
hús-vér eleven áldozatnak
egy-jó uramért…
Megtagadtalak.
Elárultalak.
Égi döntés az,
hogy az id?spirál fogságában
itt és most, magadra hagyjalak.
Asszonyod vagyok.
Er?tlen .Védtelen. Esend?.
„Ó, te szegény, jó emberem!” kiáltom.*
„Ó, te szegény, jó asszonyod!” kiáltom.*
és telehalom a földet
és megátkozom a mennyet
egy-jó uramért*
(*Ismeretlen akkád költ?: „Tammúz-sirató ének”)
Legutóbbi módosítás: 2008.09.16. @ 16:09 :: Szabó Csilla Judit