Márton Zsolt : Bosznia

( dalszöveg )

Bosznia

Golyó ütötte nyom,
téglák között a gyom,
porban fekete vér,
Bosznia aludni tér.

Sátán legelt e szép mez?n,
lányok véres leped?n,
gyászba borult az éj,
Bosznia aludni tér.

Gyilkos, áldozat, rokon,
alvó kutyák a sírokon,
koponyán átjár a szél,
Bosznia aludni tér.

Pénzen vett menekv? életek,
sikoly szaggatta kék hegyek,
halál szagú a szél,
Bosznia aludni tér.

Sebzett lelkek hazája,
Európa unott babája,
kegyelmet hiába kér,
Bosznia aludni tér.

A virág kidugja szép fejét,
madár keresi új helyét,
sötét emléke bennem él,
de Bosznia életre kél!

————————————————————————————————————————————————-

Szia Zsolt! A dalszöveged egyszer?en remek!

Viszont nem közölhetünk semmilyen agitatív kicsengés? m?vet. Igazából pont az a baj vele, hogy túl jó, túl fülbemászó… Bosznia aludni tér, Bosznia életre kél… – nem a felvirágozást sugallja, hanem figyelmeztetést, mi  több, fenyegetést. Tagadd, ha mered! 🙂 

Persze, hogy ne írd át, de ide ne tegyük ki.

Szeretettel: H.N.I.

Legutóbbi módosítás: 2008.09.08. @ 09:49 :: Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal