Egy este egyedül
Abban az id?ben
a halálos csendben
született
gondolataim
az arcul csapottak
fájdalmával,
megaláztatásával,
messze
távolították t?lem
a képmutatók
tömegét.
Végre elmerülhetek
a magam csendjébe,
kínjába,
hallgathatom mélán
az es?cseppek
beszédes zenéjét.
Majd homályos ablakot
nyitok remegve,
hogy ne szívjam
magányom nyirkos
leveg?jét,
s belebújhassak
reménykedve
az els?
arra kószáló csillag
riadt fényébe.
