Komonyi István a gyalogátkel?helyhez érve megállt. A kissé görnyedt, szemüveges ruhatáros körültekint?en forgatta a fejét, majd elindult a járdáról.
Alig két lépést tett meg az úttesten, amikor rádöbbent, végzetes hibát követett el.
A sarkon beforduló sötét limuzin vezet?je a telefonját nyomogatta, s talán emiatt nem vette észre a szürkületben a zebrán araszoló ruhatárost. De amúgyis hozzászokott, hogy kitérnek el?le.
Komonyi István megpróbált elugrani a sebesen közeled? járm? el?l, azonban elkésett. A fekete BMW a csíp?jénél találta el. A férfi hatalmasat esett és a fejét is alaposan beütötte az aszfaltba. Nem bírt megmozdulni, s csak feküdt a földön, mintha elzsibbadt volna a teste. Nem fájt semmije, mindössze a hirtelen rátör? és a velejéig hatoló b?ntudatot érezte.
A szédülést?l az autójából kipattanó alak körvönalait is csak nehezen tudta kivenni.
– Mit keresel itt, te köcsög? – üvöltötte magából kikelve az összetört autó kilencven kilós, felt?rt ujjú sof?rje. Az ordító férfi láttán az egyetlen szemtanú jobbnak látta odébbállni.
– Nézd meg, mit csináltál az autómmal! – mutatott a BMW-s az elferdült baloldali lámpára és a behorpadt motorháztet?re.
– Egy hete hoztam ki a szalonból. Mi az anyádnak kell neked itt császkálni? – kezdte megint.
A ruhatáros megpróbált bocsánatot kérni, de nem jött ki hang a torkán. Szinte megsemmisült a rémülett?l, amiért ekkora kárt okozott. A javítás többe fog kerülni mint a féléves fizetése.
– Mondjál már valamit, mert lerúgom a veséd! – dühöngött a autós és tett egy lépést Komonyi felé.
Csupán a helyszínre érkez? rend?rkocsi láttán torpant meg.
– Szabályosan kanyarodtam kisívben, amikor ez a szemüveges balek elém lépett, mint aki se lát, se hall.
– Értem. Kérem a vezet?i engedélyét és a forgalmit – szólalt meg a helyszínel? rend?r.
– Szemtanú van? – nézett körül aztán alaposan, majd zsebregy?rte a forgalmival átnyújtott bankjegyeket.
– Tata, meg tud mozdulni? – fordult most az úttesten fekv? emberhez.
A sérült ruhatáros nagy er?feszítéssel megemelte a bal karját. Még mindig szédült és valami nyomást érzett a gyomrában.
– Ne izguljon tata, mindjárt itt a ment? – bíztatta a rend?r, aztán ismét hivatalosra váltott.
– Hallotta amit a BMW-s úr mondott? Így történt a dolog?
Komonyi István túl gyenge volt a gondolkodáshoz. Épp elég bajt okozott és már magában sem volt biztos. Érezte, hamarosan elájul. A rend?rre nézett és bólintott.
– Akkor megvolnánk – adta vissza a közeg a BMW-s papírjait.
– Felvettem a jegyz?könyvet. Itt írja alá.
A sérültet eközben beemelték a ment?be.
– Még biztosítást sem volt id?m kötni. A javítás bele fog kerülni vagy fél millába. De leverem rajtad, ha kijössz a kórházból! – üvöltötte a ruhatáros után.
Komonyi István nem hallotta. Békésen lebegett a rohamkocsiban élet és halál között.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.15. @ 07:48 :: Magyar Csaba
