Kerekesné Varga Veronika : Amennyi volt

 

Gyurmájából olvadt
elkent figura a gyermek,
elpilled kincsein,
lelkét mártva
abba a világba,
mi felh?kön repít
nehéz tájak
leszegezett bokrai fölé.
S fentr?l markolva
minden az övé.

Szelíd lelk? szül?k
idejéb?l kitelne
most még
egy igaz ölelés.

Fogyó Hold
a csók sarlós íve.

Kifogyhatatlannak
t?nnek az évek,
de az is kevés
ami volt, és ami
már csak visszaszámlál…

Az élet ez:
percek ülnek a padon
velem és veled…
… h?l a nyár.

Nem merítettünk eleget
a Dunánál egymásból,
és köves tereken sem bámultunk
magas homlokú házat.

Sokszor félek, hogy majd
szökik a lázad, vagy
keringésben fáradt,
tömörödött gát lesz a rög,
vagy egy elütött dobbanás
marad amit, amit nem lehet
szerszámokkal,
de ötlettel, és furfanggal,
kiabálós hanggal
újra visszatenni, majd
akkor kell elindulni
két irányban!
Mondják, hogy a
párhuzamosok a távolban
összetartanak, ha igaz, akkor azért,
mert végüket összemossa egy folt.

Egyszer úgy lesz, hogy csak
ennyi lesz, amennyi volt.

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.