Kerekesné Varga Veronika : Kételykedés

 

Szépirodalomóra,
szépen szól ha az az Óda
Szép szó, de kevés nagyon ez is
az Ördög is az Isten is, Te is,
nekem a Minden kellene!

Adnál, de azt sem tudod, hogy mit
a legtöbb az a semmi, ami
az egymás mellett ücsörgés a kertben
a férjem és én.
Képzeld:
? azt mondja: hm
én azt mondom: hm
aztán ezt gondoljuk tovább együtt!

Te ezt hogy tudnád nekem megadni,
hisz neked annyi más van,
más lány jön, én másodrangú
Istenn? leszek, vagy
mire egy lélegzetet veszek
már az sem vagyok,
talán egy rólam elfeledkezett sor,
bukott angyal kitépett szárnya,
hamiskártya ingujjba gy?rt lapja,
az elrontott játék h?se,
nem vagy a szeret?m te se, ? se,
senki se a szeret?m, én vagyok magam!

Szikla

Te egy szeszély, veszélyes szenvedély,
Te ne remélj, nem jövök hozzád

Vissza

Ráírok a másik oldalra akkor is,
és addig, amíg csak azt nem mondod:
ne máshol keress oltalmat, házat,
mert én vagyok csak aki a lázad
szelídíti, én vagyok a helyed,
nyugodj végre tenyeremen!

Legutóbbi módosítás: 2008.08.10. @ 04:41 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.