…már más kutyák ugatnak…
Gyermekkori utcám
s a ház, ahol feln?ttem,
régi valójukban élnek
képzeletemben.
Így, ahogy most látom,
majdhogynem idegen…
annyi a változás,
szinte hihetetlen…
Mennyi új ház, s mennyi
sosem látott ember!
Ballagok csendesen,
hisz köszönnöm sem kell…
Itt-ott tán a járda
ismer?sen repedt,
s pár – velem egyid?s –
fa ága integet…
Hányszor végigjártam
ez utcát, istenem,
minden zegét-zugát,
szögletét ismertem.
Már más kutyák ugatnak,
s nem is üdvözölnek…
csak az esti szél talál
engem ismer?snek.
