Serfőző Attila : Szomj

 

 

 

Az utolsószó jogán odasúgtad,

s nem lett többé levegőm.

Elborult előttem, vagy bennem inkább,

 összes unt álmom,

 foltos, gyűrött lepedőm.

Csak leheleted gyöngye villanna még,

csak árnyad illata hajolna úgy…

fényed lenne bennem hű,

míg tagomban felnő, hogy te Nő

 – keressük egymást ugyanúgy.

Száműzöttként hegynek, fel oromig,

levegőtlen bércre kapva…

ott lelni rád  – bár legyek másutt

örökké tagadva.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.07.02. @ 17:38 :: Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 522 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.