Pongrácz Ágnes : Vidd magaddal!

Vidd magaddal medve-álmod!

Átkozódjak, mert falat fonsz

gyávaságból, s nem találod

útveszt?dben önmagad?

 

Vidd magaddal medve-álmod!

Annyi fásult lelket látok,

hamis vággyal telve zsákom,

alja lassan kilyukad.

 

Vidd magaddal medve-álmod!

Vak vagy már a megszokástól,

nem ígérsz és nem rikácsolsz,

álmod mégis fogva tart.

 

Vidd magaddal medve-álmod!

Elegem van a varázsból,

tüzes gyíkok folynak szádból,

kígyód folyton megharap.

 

Vidd magaddal medve-álmod!

Átkozódom, mert ezt várod.

Átkozódom. Ugye, látod?

Nékem igaz álmot adj!

Legutóbb szerkesztette - Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,