Magyar Csaba : Mágikus utazás

Egy n? ül a villamoson a legutolsó ajtónál. Itt-ott állnak a járm?vön, a vele szemközti ülés mégis üres. Mintha szándékosan nem akarnának odatelepedni. A n? nem fiatal, de vonásai még frissek. Akár szépnek is mondható.

A villamos mellett elhúznak a házak, a megállók. Átúszik alatta egy híd. A n? olvas. Könyvének borítója szürke.

 

Egy n? utazik a villamoson. Minden nap ugyanakkor száll fel, id?járástól és évszaktól függetlenül.Ha teheti, a legutolsó ajtónál keres magának helyet, majd egy szürke borítójú könyvet húz el? táskájából. Olvasni kezd. A többi utasról nem vesz tudomást.

A néhány sorral el?tte ül? fiatal n?t sem veszi észre. A lány is egy szürke kötés? könyvet tart a kezében. Sötét haját gondosan hátrafésülte. Finom, csak a nyakához közelhajolva érzékelhet? parfümillat lengi körül.

A sötéthajú lány talán az ilyesfále tolakodással sem tör?dne, annyira elmélyült olvasmányában.

Szokatlan beszéd nélküli csend borul a villmosra. Csak a motor zaja és a kerekek zakatolása sz?r?dik be az utastérbe.

A vezet?fülke mögött tartózkodó nyugdíjas aszzony, és a másik oldalon elhelyezked? tanárn? sem szól egy szót sem, mindketten szürke fed?lapú könyvükbe temetkeznek. A nyugdíjas asszony, a rázkódást ellensúlyozva, mutatóujját végigvezeti a sorokon.

A második ajtó közelében hekyet foglaló kosztümös hölgy is lefelé mered, az ölében tartott szürke könyvbe. A többiekkel együtt, ám róluk mit sem tudva, merül el a furcsa, id?tlen utazásban.

Különös varázslat telepedik a járm? utasaira, akik ha csak egy pillanatra egymásra emelnék szemüket, bizonyára meglepetten állapítanák meg, hogy mindannyian ugyanabba az íásba feledkeztek bele.

Így azonban nem érzékelik, amint egy titokzatos karmester irányítására egyszerre mozdul a kezük, és amint e láthatatlan szálakkal összesz?tt és mozgatott n?i kar tökéletes szinkronban fordítja a könyv lapjait.

A következ? megálló mintha elveszne az id?ben, úgy t?nik, a villamos  nem érhet oda az utolsó oldal végigolvasása el?tt.

 

Egyszerre a szerelvény mellé siklik a vásárcsarnok. A megállót jelz? berregésre a leghátsó ajtónál ül? n? kinéz az ablakon, majd becsukja a könyvét. Mágikus utazás, olvasható rajta.

A nyíló ajtóhoz lép. Egy pillanatra visszafordítja a fejét. Mintha intene leszállás közen.

A többiek nem veszik észre. Könyvükbe temetkeznek.

 

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.