…érintéseinket réges-rég
tarka pillangók hordták szerteszét…
tarka pillangók hordták szerteszét…
Újra bejártuk,
e hely szinte már sajátunk.
Nem kérdeztelek,
csak rám néztél, s adtad
az alkoholos filcet…
Jelek, bet?k, melyeket a viharok
az elmúlt id?k alatt lemostak,
semmissé tettek, s lettek
helyettük újak s még újabbak –
a véletlenszer?n kapcsolódó,
az id? sodrásában találkozó,
épp összetartozó nevek
újra meger?sítést nyertek.
Hiszem, a sokszáz éves óriásfa
majd akkor is ott áll,
ha mosolyunk már rég
elporladtan álmodja
egymástól távol tündérálmát,
ha érintéseinket réges-rég
tarka pillangók hordták szerteszét
szárnyuk hímporán, s e csodaszép
szivárványszín lepkék
egyszer találkoznak még…
s feldereng sok emlék
ennél a fánál
talán.
