Komótosan vitorlázok az álmok tengerén
Ma reggel besütött szemembe a fény
S üdvözöltem.
Istenem, micsoda zeneiség, micsoda lélek
Átüt, betölt a visszhangzó fényed
Tömör gyönyör.
Szemtelen szemed szerte szórta életem ütemét
Néhány mondvacsinált mondat után, kiálts felém
Emelj ki.
Azt hittem a halált várom, meg az istent keresem
De téged vártalak és téged kerestelek
Életöröm vagy.
Bárcsak leplezetlen lelkedre látnék
De nincs más, csak ezek a firkák, ez a játék
lelkesen loholok
Alma kedv? n? vagyok, te lármah?s, indulat
Mindenki, hogy értenek, úgy játsza csak
Lámpátlanok velünk szemben
Meg is születünk, meg meg is halunk
Milyen ragyogóan tünnek fel az angyalok
Életkeres?k vagyunk
Nincs is más, csak ez az örökös hajsza veled,
ez az oldalról, hátulról, csak öledb?l nem
Nászunk csak táncunk, és halálunk.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.08. @ 11:35 :: Horváth Lívia