dr Bige Szabolcs- : Jani ajándéka

Kalapjáról csöpögött a víz *

  

  

Langyos eső csapdosta a járda köveit, de az emberek nem sokat törődve vele, vígan igyekeztek hátizsákkal a hátukon távolabbi céljaik felé. A nagy fedett verandán, csak néhányan üldögéltünk a zöldre festett, kecskelábú asztalok mellett. A lécekből összerótt székeket is ugyan ilyen színre festették, s formájuknak köszönhetően kényelmes ülés esett rajtuk ülőpárna nélkül is.

Mélán hallgattam az eső kopogását és bámultam a járdán sietőket, amikor belépett a verandára egy mosolygós arcú férfi, és szó nélkül leült velem szemben az asztal mellé. Kalapjáról csöpögött az esővíz.

— Üdvözlöm! — köszöntöttem, mire barátságos bólintás volt a válasz.

Közben megérkezett a feleségem egy teli tálcával, rajta egy tányér leves, kenyérszeletek, evőeszközök. Letette elém, és fordult is a második fogásért. Észrevette a velem szemben ülő mosolygós embert, és halkan megjegyezte:

— Látom, itt a Jani.

Ezzel már el is lépett, én pedig kanalazni kezdtem a levest. A férfi továbbra is mosolyogva nézett, majd hirtelen fölállt, és kisietett az esőbe. Szemem sarkából láttam, amint a ház mögött eltűnik.

Kis idő múlva visszatért, és valamit hozott a kezében. Leülve előbbi helyére, összezárt öklét felém nyújtotta. Egy darabig értetlenül néztem rá, majd megértettem, adni akar valamit nekem, és én is kinyújtottam a kezemet feléje, nyitott tenyérrel. Ettől még szélesebb mosoly ömlött szét az arcán, és a tenyerembe tett két zöld diót.

— Nekem? — kérdeztem

Feltartotta egyik ujját. Megértettem, hogy csak az egyik dió az enyém.

— A másik a feleségemé?

Élénk bólogatás volt a válasz.

Mire végeztem a levessel, a feleségem is megérkezett a főzelékkel. Két tányérral hozott. Egyet nekem, és egyet magának. Mikor helyet foglalt ő is, mutattam, mit kapott az asztaltársamtól.

— Nem éhes? — fordult a férfi felé. A női lélek érzékenysége nyilvánult meg ebben a kérdésben.

Erre is élénk bólogatással volt a válasz.

Feleségem elébe tolta a saját főzelékét — melyhez még nem nyúlt — egy szelet kenyeret és evőeszközöket téve a tányér mellé.

A mosolygós ember letört egy darab kenyeret, kanalát belemerítette az ételbe, miközben kalapjáról még most is csöpögött az esővíz, és szemeiből két nagy könnycsepp gördült végig borostás arcán.

A hála könnyei…

 

  Bp. 2008-06-15

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.07.02. @ 08:48 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 618 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.