KISEMMIZETTEN
A munkám zászlóra tették,
megemelték, meg is lengették,
a tömeg harsány éljenét,
kalapba ejtett pénzét bezsebelték,
majd szépen, sok vörös, szabad madár,
kiosontak a színr?l.
Az egész egy rohadt vicc,
csak kitalált torz humor,
ami zajlik körülöttem,
tudom, messze nem erre születtem,
pedig, tetszik vagy nem,
idétlen mókamesterek tréfája,
rajtam csattanó, agyament
poénok tárgya lettem.
Több voltam, több vagyok.
Az egész csak rohadt vicc.
Tangózni kéne valakivel,
szép lassan úszni parketten,
bálteremben, mint álom,
fonódni testre, mit se várón,
ölelni, hogy éteri legyen
a keményen vezet? kar a táncban,
és lépni kett?t jobbra
meg balra is.
Le kéne ülni, megbeszélni,
ócska kiskocsmában
csontig vesézni mindent,
mit lehet!
Az asztal körül,
hívott vendégeket b?völni
valami mesével, végül
a heppiend úgy díszlene,
mint szabályos kockák
az abroszon.
Le kéne vetni megannyi gátlást,
bontani falat, s a megalázást,
mit csokorban kapunk,
szépen összekötve, masnival díszítve,
naponta ill? helyre kéne tenni,
tartalmát gondosan mérlegelni,
s csak aztán nézni
szembe, vagy tükörbe.
De lehet, egyszer?bb,
igazabb lenne,
csak úgy ököllel
képükbe csapni
a tolvajoknak.
BGJ.2006.01.17.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.22. @ 04:55 :: Balog Gábor -csataloo