Ketten, mint egybetartozás-szobor,
rajtunk ölelkező idő honol.
Önmagunkból kilépve
menekülni csak egymásba lehet,
mert követnünk kell vakon,
mi számunkra elrendeltetett.
Letöltendő karmánk ránk szabott,
a múltból varázsol holnapot.
A láthatatlan sorserő összetart,
megérint egy emelkedett úton,
égi fények eredő tegnapja
tűzben fogant kozmikus vonzalom.
Legutóbbi módosítás: 2008.03.08. @ 22:52 :: Szabó Edit Irma
