Lucskai Vincze : Lángot fakasztanék

    föléd hajlik ívem            
        bár egyre görnyedtebb        
        míg lesem        
    élsz-e még vagy halsz-e            
        drága nemzetem        

    zord tengeredet bejártam            
        s formáltam t?kémet        
    a hullámot hogy jobban ülje            
    ha viharok tépnének    

        még ma is bömböl kürtje
    hasítani közönyt    
    a hörg? puszták fölött    

        tüzet
        tüzet zengve
    s fakasztanék lángot a tunya hamuból    

        csak egyszer add még
        csak egyszer  
        hogy izzék
    parázsló láva    
    hegyek karéjában