Én akkor is szerettem azokat az annyira, de annyira er?ltetett verseidet, mikor még nem is téged kerestelek abban. A napokban loptam a mesefádról egy bogyót titokban a zsebem sarkába vigyázva simítva, nehogy meglássa, meg ne találja aki a cseng?ágat ?rzi. A ruhám résében elfér még több fényesen érett, gömböly?, védett gyümölcs. (ha elérném) üvölts, ha nem szabad vennem, nem szabad szeretnem! akkor meghagyom a tündéreknek a megkóstolatlant!