Kastély Máté : Válasz

Nyomtatás

Válasz mindannak aki nem ért:

Aki ostoroz, aki vádol,

Akinek kellenék,

S akinek nem,

Aki jobbat, szebbet várt helyettem,

De mástól.

S mit sekkit?l nem…

Az rajtam kéri számon.

Hát, megbocsásson kedvesem,

De ne csodálkozzon,

Ha felfalja érveit

Éhes oroszlánom.

Mert hát nekem

ami a szívemen az a számon.

Vagy ha nem,

csak úgy hallgatok.

No nem bölcsen,

Nem. Csak úgy

ha belém fojtják a szót a szuszt

-hát mit könyörögjek

néhány szóért

mit úgyse ért.

Maradok inkább néma grimasz

S kiröhögöm a világot.

S ezt mégúgy se értik,

Mint hasonlataimat.

Végül is nekem mindegy.

Gondolja mi jól esik.

Legyek az ember

Kinek önérzetén,

S öntudatán

Csak dac,

S önkény

Forgat fegyvert.

Talány igaz.

S talán csak hiúságból

Tenyeret

Tény

A vádra.

Vagy csak nem lát túl a maszkon.

S minden menesztett malaszton.

De legalább megpróbálta.