csurai zsófi : elvékonyodva

valami ideköt még
talán a b?ntudat
talán az a nagyon vékony szál
amiben hinni szeretnék
aztán megint a semmi
és visszazuhanás a valóságba
ahol torokszorító párnába süllyedés
minden éjszaka
ahol mérföldekre fekszel mellettem
ahol már azt sem hallom
ha mozdulsz
és a mennyezetre szegezett
vádló tekintetek el?l
nincs hova bújnom
hát inkább hagyom
(századszor is)
hogy fél kézzel elintézz
azzal a sajátos közömbös mozdulattal
amit?l nem feszül többet a test.

 

2008 február

Legutóbbi módosítás: 2008.03.07. @ 15:46 :: csurai zsófi