Az én anyukám; ? oly kicsike,
Apró bogár levélnek hegyibe.
Szigorú szél magával ragadja,
Kénye-kedvére földhöz csapkodja.
Jaj! de er?s ám az én anyukám,
Vad forgószélnek is nyakába hág!
Vihar szívébe virágot mesél,
Ajándékul csodás csipkét ígér,
Még kedvemért a megbékélt eget
Szívárvány színekkel hinti tele.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Kerekesné Varga Veronika
