Rozmaring Péter : A Tudat

 

•-         Ez nem lesz jó! Biztos ezt akarod?….. Csak beszélgetünk. Én sem adok el neked egy gatyát a boltban, ahol dolgozom, csak azért, hogy alátámasszam a mondanivalómat.

•-         Nyugi! A hipnotizálás teljesen fájdalom és mellékhatástól mentes. Ez csak egy kísérlet, neked és nekem, hogy jobban lássuk azt, ami van.

•-         Egye cickány, legyen! De tényleg ne fájjon, és ha miattad kacifántos éjszakáim lesznek, akkor tutira ígérem, hogy vídiával fogom karmolni az ablakod, pont akkor, amikor a legjobban alszol. Ha így is vállalod, tessék legyen, csináld!

•-         Akkor jó! Kezdjük, de fontos, hogy még egyszer elmondjam, az egészet videóra veszem, itt ezzel a kamerával, és a kísérlet után egyb?l visszajátszom.

•-         Tuuudom! Már elmondtad! Rajta, miel?tt meggondolom magam!

•-         Ha jól ülsz, akkor kérlek figyelj….., itt ez az inga….. szép és… érdekes….., csak figyeld ahogy ing…., a hangomra koncentrálj……., most számolni kezdek……..

………….

…………

•-         …. Most visszafelé számolok…., és te egyre éberebb vagy, … amint az egyhez érek, te felébredsz.., és csak arra emlékszel, amit én engedtem.

•-         Hah! Ennyi volt az egész?

•-         Ennyi!

•-         Ettem egy banánt, és akkor mi van?

•-         Én nem mondok semmit, nézzük a videót!

•-         Juj! Tényleg ilyen hülye hangom van?

•-         A képekre figyelj…!

•-         Jól van, na!

•-         Innen érdekes!

•-         Jesszus!

•-         Mi a baj?

•-         Ez nem is egy banán, hanem egy kifli!

•-         Ja-ja! És milyen volt az íze?

•-         Istenem! Azt hittem…, azt éreztem, hogy egy banánt eszek!

•-         Na! Kapizsgálod már?

•-         Nem tudom! Azaz, sejtek valamit, de ez…, akkor is…, nem is tudom.

•-         Emlékszel? Arról beszélgettünk, hogy a „tudat", legalább is az, amit mi ketten annak neveztünk, mi lehet, és mennyire határozza meg a gondolatainkat, vagy mennyire nem.

•-         Persze-persze, de térj már a lényegre!

•-         A lényeg szerintem az, hogy ha a tudatodba azt írta az ösztönöd, de inkább az a világ, amiben feln?ttél, hogy az a valami nem jó, vagy pont ellenkez?leg, kedvelend?, azt te annak fogod érezni, azt úgy fogod kezelni.

•-         Értehet?bben nem lehetne?

•-         Ja de nehéz veled! A kifli helyett adhattam volna egy faágat is, te akkor is elmajszoltad volna, ha a tudatod banánnak hiszi. Mondok mást. Az a szag, amit?l neked kifordul a gyomrod, az, jó néhány állatnak étvágygerjeszt?, pedig azok is eml?sök és húsev?k, mint te. Az a n?, aki neked lankasztó, az másnak istenn?nek látszik, és élete értelme lesz. De ugyan így, mint egy n?, jöhet egy ideológia is, ami számodra undorító lesz, és persze ott lesz egy másik, amely vonz, és magába szippant. Ugyan a különbség az, hogy másra vagyunk fogékonyak, de akkor is, minden csak programok és behatások eredménye, azaz, illúzió.

•-         Na-na! Mit akarsz ezzel mondani?

•-         Csak annyit, hogy a tudatot, a meggy?z?désnek gondolt eltökéltségünket, nem csak hipnotizálással, de sok minden mással is befolyásolni lehet.

•-         Ha-ha! Te most azt akarod mondani, hogy én a túrós tésztát azért szeretem cukorral, mert a „tudatomat" valaki ez irányba befolyásolta?

•-          Tulajdonképpen, igen! Gondolj csak bele! A túrós tészta ízesítésének meghatározása örökléstani szempontból nem kifejezetten hangsúlyos. Sokkal valószín?bb, hogy egy emlékeiden túli élmény az, ami tudatodba, mint a banán ízét a kísérletben, a cukros verziót helyezte el?nybe a sóshoz képest.

•-         Bakker! Te bonyolultabb vagy, mint egy köbgyökvonás!

•-         Ha a saját életed viszonylatai ilyennek t?nnek, akkor nehari, de csodálkozom.

•-         Mi van? Te engem most kritizálsz?

•-         Ah! Dehogy is. Én csak egy misszionárius vagyok a semmi szigetén, aki istenr?l beszél azoknak, akik addig egy partra vetett úszó k?nek imádkoztak, amir?l nem tudták, hogy az, csak egy darab koszos hungarocell.

•-         Szóval csak megalázni akarsz?

•-         Ha a tudatod így kívánja?

•-         Na várjál egy kicsit! Te a barátom vagy, így nem feltételezem, hogy basztatsz. Tehát, reménykedem, hogy valamire rá akarsz ébreszteni, de tudd meg, ez idáig nem sikerült, most még csak felhúztál, de nagyon.

•-         Oké, akkor kérlek figyelj! Én úgy gondolom, hogy van sok-sok dolog, amir?l azt mondjuk, hogy „tudatában vagyunk". Tudatában vagyunk, hogy emberek vagyunk, hogy a földön élünk… , ilyesmikre gondolok. Persze van jó néhány fogalom, amire ugyan nem mondjuk, hogy a tudatunkban van, de még is hasonlóan gondolunk róluk. Például, mi úgy tudjuk, hogy sok helyen, csak öltönyben illik megjelenni. Egyes ?serdei népek nem ismerik ezt az öltözéket, ?k nem tudják, hogy mi mit gondolunk err?l. Ezért ?k simán elmennének egy hivatalba ágyékköt?ben is. Mi már a csöppet pecsétes nyakkend?nkt?l is rosszul érezzük magunkat, mert tudatunkba ezt írták. Tudatunkban van, hogy mi a jó és a rossz, tudni vélünk a lelkiismeretünkr?l és az erkölcsr?l. Úgy tudjuk, hogy ölni nem szabad, pedig nem sokkal több, mint száz éve, az indiánoknál dics?ég volt az ellenséget megölni és t?lük skalpot gy?jteni, de szerintem ez is illúzió volt, és az is az, amit ma hiszünk jónak és követend?nek.

•-         Állj-állj! Valamit kezdek érteni, de hogy jön ide a banános kísérletünk?

•-         A kísérlettel csak arra akartam rávilágítani, hogy azok a dolgok, aminek tudatában vagyunk, nem stabil, nem megváltoztathatatlan beírások, s?t, még csak nem is sajátunk, mert a világ programozta belénk. Nem pont úgy, de hasonlóan, mint ahogy én tettem ezt veled a kísérletben.

•-         És mi ezzel a baj? Ha csak így m?ködik a világ, hogy mindenki nagyjából ugyan azt tekinti értéknek, az, miért lenne rossz?

•-         Csak azért, mert látjuk azokat a visszaigazolásokat, amelyek tudatunk és a külvilág stabil, megváltoztathatatlan elemei közt vannak. Látjuk a másik embert, látjuk magunkat, tudatában vagyunk a hangok jelentésének…, ezeket a dolgokat olyannak tudjuk, amilyenek valójában. Nos, azt hisszük ennek alapján, hogy sok más is, aminek tudatában vagyunk, az valóban az, aminek tudjuk, látjuk, hisszük. Tehát, rengeteg minden más is van, amiben sokszor úgy járunk, mint te a kiflivel, amelynek banán íze volt. De a kísérletünkkel ellentétben, sok helyzetben nincs meg az esélyünk sem, hogy kiderüljön a turpisság, nem szólnak majd nekünk, hogy amit eszünk, az nem banán, hanem kifli. S?t, ha nem vagyunk elég nyitottak, ha kötjük az ebet a karóhoz, akkor, ha szólnak sem foglalkozunk a másik meglátásával, és esszük tovább a kiflit, vagy a kefét, ha érted mire gondolok.

•-         Nem válaszoltál rendesen! Mi a baj ezzel a programozással?

•-         Jó, összeszedem magam, mondok példát. Nem akarok politizálni, nem is fogok, de ez egy jó terület. Gondolj bele! Minden országban, minden pártnak, aki hatalomra akar kerülni, vagy ott akar maradni, az érdeke az, hogy minél több szavazó lássa ?ket szépnek jónak eredményesnek. Nos, ?k tulajdonképpen minden tevékenységükkel programoznak, hiszen amit kínálnak, az nem stabil, nem igazán kézzelfogható, de a cél az, hogy minél többen „tudni véljék" azt, hogy csak is ?k a jöv? zálogai. Ha körülnézel, láthatod, hogy ez több pártnak sikerül is, és vannak, akik ennek, és akik annak a programozására voltak fogékonyak. Tehát, az átprogramozhatóságra nem csak a banános kísérletünk, de a világ is bizonyítékot szolgáltat, hiszen, ha nem így lenne, nem lenne értelme, sem hatása a politizálásnak. Szóval a baj ott van, hogy ha nem ismerjük ezt a tulajdonságunkat, ha csak hagyjuk magunkat, kiszolgáltatva minden hatásnak, akkor ehetünk faágat úgy, hogy közben banánnak hisszük, vagy élhetünk nyomorban úgy, hogy közben jól érezzük magunkat, de ezzel persze néhányunknak kárt okozva, miközben másokat jogtalan el?nyökhöz jutatatunk.

•-         Aha! Értem! De még is csak politizáltál.

•-         Én? Dehogy is! Bármely hasonlatosság valami konkréthoz, csak azt jelenti, hogy jónak t?nik az elmélet.

•-         Aha! Szóval ez csak egy elmélet! És mire jó?

•-         A boltban nem adnak érte semmit, ha ilyesmire gondolsz, de nagyon jó arra, hogy elgondolkozzunk. Elgondolkozzunk azon, hogy mennyi minden csak illúzió. Ha egy erd?ben n?ttünk volna fel egyedül, akkor nem tudnánk semmit azokról a dolgokról, amelyek most nyomasztanak minket. De tudnánk szeretni, élvezni a létezést és úgy örülni egy elébünk pottyant almának, mint ahogy te örülnél a lottó ötösnek. Persze a mi világunk ezeket az örömöket tartalmasabbá is teszi, teheti, de kapunk mellé sok-sok koloncot is. Ha ezen az elméleten jól gondolkodunk, talán le is esik rólunk néhány.

Legutóbb szerkesztette - Rozmaring Péter
Szerző Rozmaring Péter 17 Írás
Hah!Tudjátok, sok mindennek gondolom magam, és talán ti is gondoltok rólam egy, s mást, de a való egyszerű, ha jól nézed, és miazmákos, ha hétköznapi szemmel.