P. Tóth Irén : Alexandru Andrieș: Ne félj

– fordítás –

Mire észrevesszük elszállnak az évek.

Üres már a fiók, minden a múlté lett;

hová tűnnek – senki nem tudhatja:

biztos összegyűlnek

valahova!

 

Úgyhogy ne félj,

igazán, ne félj, kedvesem,

nincs mitől félned:

mással is történt ilyen…

 

Szeretném ha mindig egészen közel lennél,

rejtve őríznélek, köntösöm zsebének mélyén…

Te ismernéd e helyet, csak te – és senki más!

Cipzárját behúznám,

s éreznéd

ezüstjét, bársonyát!

 

Te jöhetsz bármikor,

bármeddig lehetsz,

s ha majd névnapod lesz

mesét mondok, és dalolok neked…

 

Mit szólsz, micsoda ötlet!

Zárd be jól az ajtót,

senkit be ne eressz!

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.