dr Kocsi Katalin : Álom

Álmaim puha csendjén ismét vihar vonul át,

Szónyomok peregnek végig a lélek kapuján.

Belopódznak a testemet borító kitinváz alá.

Vajon meddig tudnak tovább bontani még?

Vetkeztetik-e eltitkolt vágyam láng-kötegét?

 

Hát csak bonts ki magamból.

Bonts ki, vedd le g?g-ruhám!

Hulljon alá az éjjeli szárny.

Alád hulljon, égbe szálljon,

Boríts fátylat a láthatáron!

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.