Álmaim puha csendjén ismét vihar vonul át,
Szónyomok peregnek végig a lélek kapuján.
Belopódznak a testemet borító kitinváz alá.
Vajon meddig tudnak tovább bontani még?
Vetkeztetik-e eltitkolt vágyam láng-kötegét?
Hát csak bonts ki magamból.
Bonts ki, vedd le g?g-ruhám!
Hulljon alá az éjjeli szárny.
Alád hulljon, égbe szálljon,
Boríts fátylat a láthatáron!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: dr Kocsi Katalin
