Mikor a pára kicsapódik
csillogó, meleg szavak b?rén
s felismerések buktatóit
kibontja lassan forgó örvény,
rájössz, hisz a tény beléd vágott,
nem szavak szülnek igazságot.
Mikor a szavak levetk?zve
zsongásból mélyre ülepednek,
s nyíló szemed a hangtükörre
néz, mint akit látóvá tettek,
kérded, az álca hogy lehámlott:
szülnek-e szavak igazságot ?
Mikor a szónak nincs tartása,
s ritkult csontokkal kezd bicegni,
rájössz, a hang sem való másra,
ha mindent el lehet hitetni,
ha élnek bennünk megszokások,
s nem szavak szülnek igazságot.
Utóirat:
De míg hiszed, hogy igaz a szó,
míg bízol benne, addig a jó.
Hittem, hogy hozzád, neked, érted…
hogy tévedtem…te is túléled.
