Kodaj Bálint : Valóság-temetés

Mi a magány?

Dohszagú szekrény,
hol idegen illúziók
a lámpa lógó drótbelein
csüngnek
kibicsaklott nyakkal,
s ha az ég s?r?,
sárga napkonyakkal
itatja a folyót,
s foltos fénygolyót
görget a boltívek mellett,
majd áruló csodaszerré lesz,
mi tegnap
a túléléshez kellett.

Nincs világosság.
Kábán kacsint az öngyújtó lángja,
ha huszadik cigarettád gyújtod;
sem selymes segédkéz,
mi a pajzson áttörne,
hát önmagadnak nyújtod:
a delírium
repedt, rágott körme
mocskos mámorba mar.
Csábít:használd ki még most,
mert nyers b?rre nyílik a rost,
és beheged hamar.

Nincs zaj.
A város átvágott
hangszálakkal tátog.
Tet?in borszín? a bádog.
Kezek, lábak,
sorvadt sminkarcok,
bódult buszok
ömlenek ki rajta.
Örök csatatér:
várnak az ádáz
pillantás-harcok,
míg hízik a nyáj
és sorvad a pajta.

Nincs cél.
Lépéseid ostyaként omló
lépcs?kre hányod.
Tán a dombokon
lejárod táguló talányod,
miel?tt a támolygó
tükörkép önmagadba törne,
és száz apró szilánk
szemenként gyötörne.

Nincs az érzés.
Szikkadt szemed
a plafon sivatagán virraszt.
Könnyeket önt
a túlcsorduló ünnep.
A napok néma
megszokássá sz?nnek,
s a párkányról gúnyosan
bámul a feledés.
Nem jön be.
Ennyi a csók:
csak képzelt
valóság-temetés.

Legutóbb szerkesztette - Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).