Kőmüves Klára : A mindenség maradéka

Nyomtatás

Napsütötten várt a kert, mely zöldje harmatcsepptől éledez,

s a bokrok, fák rügyét is éltető fény tölti meg. Sziromnyitásra

várnak épp a méhek pár esti pletykát zümmögőn, a madarak

szintén megbeszélnek ezt-azt fenn a háztetőn.

Zengő-bongó nagy zsivajt egy pillanatnyi néma csend követ;

A tisztelet most Jézusé – ezt gondolom, mely szót sem ért még

harangszó követ.

E gondolat csak elme-szál, de ezen függ az egész létezés, s hogy

bűneinkért halt, ez fel sem fogható… Talán mert a mindenségem

öt-hat százaléka ért, a többi tisztán csak szeret – ez a maradék.