Sejtjeimbe ékelődik
a halál. Terebélyesedik,
ráül szívemre. Küzdök
ellene, tornádóként
taglóz le, majd
sietve távozik.
Némán ülök.
Összetört cserepeim
szedegetem, a vihar után.
Fulladok,
leporolom ruhám, felállok,
ügyeletes mosollyal
arcomon megyek tovább,
elhagyva lelkem
csúf darabját…
Ma már több
számomra a világ.
