Seres László : Elhallgatott bűn

Nyomtatás

    Kiállni

     reszkető lábakkal

      anyám elé,

        szégyen nélkül ma se mernék,

        -bár hallanám féltve-intő szavát- 

         hogy megvalljam neki bűneim, 

     mint rég, 

    mit el se követtem, 

       boldogan beismerném.

Nem alázott meg

gyermekded vétkeinkért, 

   míg körbelihegtük őt 

   százszor elhadart érvvel. 

    Nem a bűnöst kereste, 

  a bűntelent.

Ő volt  nekünk 

   a követendő példakép.

  A jót dicsérte szüntelen, 

  mikor fennhangon ránk szólt,

s mi felnéztünk rá

irigy bűntudattal.

Tudjátok,

minden emberben van valami jó,

amiért a bűn megbocsátható.

Ilyenek vagytok ti is mind.

Az is,

aki közületek ma vétkezett,

s végigmért huncutkás mosollyal,

s mindnyájunkat 

önmagunkkal büntetett.

Hagyta,

hogy az elhallgatott bűn fájjon,

tisztuljon a lelkünkbe mart seb,

s várt.

Várt a kibírhatatlanságig.

Tudta,

hogy könnyek közt bűntudattal

elébe áll majd

-véréből kisajdultak igazságával-

bűnösök közül

a bűnösebb.