Szent karácsony éjjelén
Lelkem utcáin ténfergek én,
És látok sok meleg, fényl? ablakot,
És fagytól diderg? ködszürke alakot.
Látok fájdalmat és csendes sírást,
Látok szeretett?l könnyes levélírást,
És látok mosolygó gyermekarcokat,
Keveset látok oh… és mégis oly sokat.
Én sohasem kerestem ?t,
A majdan és a most következ?t,
Mert tudom, lát engem, és rám lel,
És én megtalálom ?t, majd – ha kell.
Ezért most bens?mben állítok feny?t,
Mely legbelül és bel?lem n?tt.
Fáradt testem egyetlen gyönyöre
Faként lesz támasza és gyökere.
S látok sok kis fát n?ni egyre jobban.
Látok új embereket, hittel-hinni a jóban.
N?jön csak hatalmasra ez az erd?,
Mert itt van karácsony, mindjárt elj?!
Hol lelkünk csendje dalra kél,
S megfáradt testünkbe új béke tér,
Ott vagy Te örökre együtt velünk,
S megfogod oly fájón elárvult kezünk:
Szent karácsony éjjelén!
Legutóbbi módosítás: 2012.12.19. @ 22:19 :: M. Laurens