Irlanda Máté : Remény mondóka

Nyomtatás

gy?lnek a felh?k mélyül a csönd bent

száll a madár el meg sose várhat

– a t?z is elalszik- kékje elillan 

elillan elalszik elrebben

a vándor is fáradt mégis elindul

kortyolok egy csöpp tegnapi bort

nyelvemen érzem a megsz?n? álmot

visszajött szeg?dik társamul

Máté, ez a sok „el” – elviszi a verset. Nem kéne.

Ami „kellene” az a központozás, és a helyes szórend – mivel nincs központozva nem egyértelm?, honnan indul, és hova érkezik a gondolat —

Ezen még dolgoznod kell, hogy a remény teljes legyen — ne légy „fukar” a szavakkal — most olyan érzésem van, mintha nem fejezted volna be a verset —