Fotó: Fotóház – pacher
Eszedbe jutott-e már úgy a híd, akár egy jelenség, mi nap mint nap kísér? Eszedbe jutott-e valaha, hogy a híd maga az ima – ember és Isten között? Tulajdonképpen híd a pillantás, az érintés, és minden szó. Százszínű híd maga a kommunikáció. Egy híd vezet a túlvilágra is, melynek neve maga az Élet, és bár „csatornának” nevezik, min átkelünk a földi létre – bizony, egy hídon jövünk világra is.
Jártál-e már valaha part nélküli tengeren? Nem tehetted, jól tudom, mert minden víznek partja van, s a nagy vizekre, melyekre valós hidat nem teremtett még emberi értelem – teremtett mást, így szólt: Hajót nekem!
Csodálatos az ember, többnyire azon munkálkodik, hogy együttműködéssel maradandót alkosson, akár az Isten, bár ő egyként is képes teremteni. Vajon az ember csak a rendelkezésére álló eszközökkel tud építeni? Én úgy hiszem, önmaga híd lehet az ember is, ha békéjével nem fukarkodik. Tartása van, súlyt is jól cipel – sok százan alakítják a változás fogaskerekeivel. És mindenre képes, amire a híd, önfeláldozásában jeles, ahol csak tud – segít.
Megragaszthatja mindazt, mit balsors összetört…
Ember – Szeress! Isten – Áldd meg, mit itt ma összekötsz!
Legutóbbi módosítás: 2011.05.06. @ 09:42 :: Kőmüves Klára
