A darab arany min?sítést nyert az ODE fesztiválon illetve megkaptam érte a legjobb író díjat. A benne játszó fiú a legjobb férfiszínész a lány pedig a legjobb n?i színész díjat nyerte el.
A m? József Attila egész életét meséli el egyetlen egy napba s?rítve. J.A.: Papp Endre. A n?k: Osváth Judit.
Töredék
A rádióból a közönség beülése alatt is be van kapcsolva, hírek beolvasása, id?járás. Amikor már nagyjából beültek, a rádióból Cseh-Bereményi hallatszódik. A dal közben bejön Csenge (ezentúl: Cs), kezében szatyor. Elfordítja dec. 3-ra az asztalon lév? naptárat, majd odalép a polchoz, elkezd rá bef?tteket (meggy v cseresznye és barack- nem kell sok!) pakolni . A térben van még egy kis asztal, amin a rádió van, egy ágy, két szék a kis asztal körül. Az asztalon papírok, toll. A rádió bemondja: Jó reggelt kívánok minden kedves hallgatónak, a mai…(1937. dec. 3.-i hírek), Cs. kikapcsolja a rádiót.
Cs: Elfáradtam. Nagyon. Voltál már így? És nem merek leülni, mert akkor tudom, hogy nem tudnék felállni. Pedig biztos, hogy leülök, de akkor meg ennyit a mai munkáról. A kenyér viszont nem a fán terem. Nem ám! Amúgy hoztam neked gyümölcsöt. Bef?ttet. Finom. Ebédhez. Van levél? Hírlap? Á. Van. Mint mindig. (Leül az egyik székre) Ááááááááááhhhhh…..*
Na. Megyek tovább. Hmmm… nem. Ezt mondtam! Ha egyszer én leülök…de mivel a kenyér….
E: (az ágy alól, csak a hangja) …nem a fán terem. Tudom. De a természet is legalább próbálkozik. Én nem akarok. Nekem nem az való.
Cs: Hát ez az! A természet próbálkozik. De te meg menj el végre! Bújj ki a kis világodból. Dolgozz. NE csak megélj, dolgozz is. Én értem, hogy a versek és az irodalom, de a verslábakon sem n? kenyér.
E: Mikor érdekelt téged, hogy mit csinálok? Foglalkozz mással ne velem. Vagyis….velem. Foglalkozhatnál velem, de igazán. Egyébként most tanulok. Nem csak úgy olvasok. Ez valami más…Tudod ez Kafka!(Cs látszólag oda sem figyel, csak ül és csukott szemmel pihen) Márta! Figyelsz te rám?
Cs: Igen. De nem hiszek neked. Biztosan megint valami verseskötetet bújsz. Legalább imádkoznál! Szegény anyád, ha élne! Adok én neked lázadó Jézust, meg más baromságokat! Mit képzelsz te? Közben meg tanulni akarsz? Akkor el?bb tanuld meg az illemet, tanulj meg felel?sség teljes feln?tt módjára viselkedni. Gondolkodni. Érted? Hát mit képzeltél?
E: Én csak… én csak elmondtam a véleményemet az embereknek. EZ olyan nagy b?n? Nehogy már ezért ne tanulhassak! Hát milyen világ ez? Békén lehet engem hagyni. Amúgy meg el?bb olvasd el mit írt az újság!
Cs: (olvas) … Ez hülyeség! Semmi köze hozzád! Van képük lefasisztázni? Téged? A szocializmus költ?jét? És van képük Illyést küldeni helyetted? Már szinte így is mindent elvett t?led, a dics?séget, szerepet, ünneplést, még az üldöztetést is! Nevetséges! (lerakja a lapot) Ett?l függetlenül, egyszer majd még megint bíróság elé fogsz kerülni! Meg amúgy is. Kinek mondtad el a véleményedet? Mégis kinek? Ebben a világban ?szintén senkit nem érdekel.
E: +
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
Cs: És most ez jó?
E: Márta! Kérlek, hagyd abba ezt a hülyeséget, ne kételkedj bennem mindig. Vagy kételkedj. De akkor ne várd, hogy bárki is legyen bel?lem. Bíróság? Ugyan! Miért? /LEVEG?T/
Cs: Bármikor kerülhetsz törvény elé. Nézd! Elfogyott a krumpli. Ki volt? Ki ette meg? Ülj ide velem szembe, normálisan. Tedd a kezed a versekre és esküdj. Esküszöm…
E: Esküszöm
Cs: …hogy az igazat…
E: … hogy az igazat…
Cs: … és csakis az igazat mondom…
E: … és csakis az igazat mondom…
Cs: … ámen.
E: … ámen.
CS: Vádlott álljon fel! KI maga?
E: Most ez komoly? (Cs. fenyeget?en néz) Na jó. 1905. április 11-én születtem Budapesten. Apám román származású, Erdélyb?l Pestre jött szappanf?z? munkás, otthagyta feleségét és 3 gyermekét. Azt mondták, ,,kitántorgott Amerikába” hogy ott szerencsét csinálva megsegítse családját. Anyám egyedül maradt velem és n?véreimmel, Szabadszállásról cselédeskedni Pestre jött mosón?ként, bejárón?ként dolgozott és tartott el. Amikor nehezebb helyzetbe került, két ízben is menhelyre kényszerült adni minket. A világháború kitörésekor már súlyosan beteg asszony több kórházi kezelés után, 1919 decemberében halt meg.
Cs: Ez maga?
E: Ez mind én vagyok.
Cs: Tiszta szívvel. Mond ez valamit önnek?
E: Mond. Sokat mond nekem. Meg másnak is. Mindenkinek sokat mond.
Cs: ,, Ha kell, embert is ölök”. Embert akar ölni?
E: Igen, ha kell, embert is ölök.
Cs: Szóval embert akar ölni, és nem érdekli, ha elkapják és kivégzik? És mindezt azért, mert nem eszik túl sokat.
E: Nem én ezt egy szóval sem mondtam, én csak azt mondtam, úgy értettem, hogy ….
Cs: Ne magyarázza, ez nem magyarázni való! Különben is, a költészetre esküdött, úgyhogy ne hazudjon a törvény színe el?tt. ÉS mi az, hogy nincs istene? Istenkáromló!
E: Én nem! Én ezt úgy értettem, hogy a helyzetemen még Isten sem tud segíteni.
CS: Ezt magyarázza a cellatársaknak. de ilyen hozzáállással legalább is nem tanulhat, f?kent nem taníthat! Miért akar tanító lenni? Hogy öngyilkosságra, istentagadásra és társadalomromboló eszmékre tanítsa a fiatalságot? Ennyi er?vel iskola helyett az emberek kocsmába is járhatnának, fele ennyi honoráriumért.
E: Miért kell tönkre tenni az embert? Én csak annyira vágyom, hogy végre beinduljon az életem. Ez egy vers. Egy jó vers, de semmiképpen sem felszólító levél a társadalomnak, hogy kezdje meg felbomlását. Vers. Sorok és képek.
Cs: Maga b?nös és b?nösek a sorai és a képei is. Szocialista…
E: B?nös? Néz?pont kérdése. Én hiszek az eredend? b?nben és ezért vagyok híve a tudományos szocializmusnak. Mert kétféle b?n van, tudja. Az egyik fajta b?n csak azért b?n, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. … Az ilyen fajta b?nök igen könnyen megszüntethet?k pl. azzal, hogy nem jár büntetés értük. Az ilyen b?nök ellen lehet és kell küzdenünk – mégpedig a büntetlenség biztosításával, az intézményes szabadsággal. … A másikfajta az a b?n, melyet akaratlanul elkövet az ember és akkor is megbán elkövet?je, ha nem büntetik érte. Ez az eredend? b?n. B?n az ellen, akit szeretünk. Az ilyen b?n ellen nem elég nem-büntetéssel küzdeni, az ilyen b?nt kifejezetten meg kell bocsátanunk egymásnak. Az ilyen b?nt meg nem bocsátani, maga is b?n. A diktatúrákban, az osztályelnyomatáson és idegen munkaer? kizsákmányolásán alapuló társadalmakban a meg nem bocsátás b?nében is szenved az emberiség. …az osztálytársadalmakban azoknak a b?nöknek a tudata, melyek csak azért b?nök, mert büntetés jár értük, homályosítja el az eredend? b?nnek, a szeretet ellen elkövetett b?nnek a tudatát (ha ugyan egyáltalán engedi létrejönni) és ez teszi lehetetlenné, hogy megbocsátásra képesek és alkalmasak legyenek az embernek fiai.
Cs: Ez nem magyarázza a verset. Egy dolog, hogy maga miben hisz, és egy külön másik, hogy a világ mit enged meg magának, hogy miben higgyen. Ezennel Isten színe el?tt az egyetemt?l eltanácsoljuk nézetei és megbízhatatlansága miatt…
E: Na nem! Mondja ki!
Cs: …az itt megjelent személyt az egyetem számára értéktelennek nyilvánítom, az intézményre nem hivatkozhat sehol, s a tanári szakmát meg nem szerezheti.
E: Hát ezért legyek én tisztességes?
Cs: Na, hogy ezen túl vagyunk, végre er?t veszek magamon és megyek, csinálom tovább a dolgom. Remélem, belátod, hogy nem kell neked az az egyetem dolog. Dolgozz inkább, jobban teszed, ha rám hallgatsz. Ne legyél b?nös.
E: Zord b?nös vagyok, azt hiszem,de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs b?nöm, ha van. Hogy b?nös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én b?nöm valami más. Tán együgy? dolog. De nyugodj meg, tiszta a lelkem. Talán, még tisztább is, mint valaha!
Cs: Este találkozunk. Hozok majd valami vacsorát. Mit szeretnél? Kis vajat, kölest, sajtot, csirkét?
E:(párhuzamosan CS felsorolásával, kifelé) Az ?szi es? szürke kontya
arcomba lóg zilálva, bontva.
Harmadik napja sírja, mondja,
mint tébolyult anya motyogja
– mert csecsre vágyom – rám meredve:
Reátaláltam gyermekemre,
aludj el, édes kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsikém, tente, tente…
Cs: Kenyeret? Vagy tán valami meleg levest?
(fogja az üres szatyrot és elmegy)
/ … /
E: Most kivel beszélgessek? A könyveim most nem hallgatnának meg, nekik is megvan a maguk baja. Kedves Rádió! Legyél most a barátom. Hallgass meg. B?nös vagyok. Mindig is b?nös voltam, de elítélhet? is lennék? Mert egy dolog, hogy magamat elítélem, de más b?nösnek van e joga ítélkezni más b?nösök felett? Válaszolj!Hallod, te gép! Emberibb vagy, mint egynémely valódi, hús vér egyetemi professzor. Válaszolj hát!
B?nös vagyok(!):
Azért jöttem, hogy följelentsem
magam, mert nem birom tovább
adni a szendét, ostobát.
Szótlanabb, némább b?ne nincsen
enyémnél senkinek, bevallom.
Szeretném, hogyha itt, te vád,
szemt?l szemembe mondanád
a b?nt. Mert nem lehet meghalnom.
ÉS a bíróság föl is mentene!
CS: (bejön) Mit csinálsz?
E: Csak gondolkodom.
Cs: Akartál valamit mondani!
E: Á, igen! Édesem, nem kerülgetem a forró kását…
Cs: Hát akkor mond!
E: Mondanám, ha hagynád.
Cs: Szóval?
E: Ehh, ez így már nem jó. Elrontottad a pillanatot.
Cs: Na ne már!
E: Na jó. Márta! Költözzünk össze!
Cs: Ezt mégis hogy képzelted? Így i s szinte itt lakom!
E: De úgy kéne, hogy mostantól nem csak szinte. Hanem teljesen és végleg. Vágyom a jelenlétedre.
Cs: Ne haragudj.
E: Ez nemet jelent?
CS: Igen. Mármint nem. Úgy értem, ez igen, azt jelenti, hogy nem. Nem lehet. Szüleim nem engednék. Külföldre utazom jöv? héten. Próbaid?re. Egy év. És…kérlek, lásd be, hogy minden egzisztenciát nélkülöz? költ?khöz az arisztokrata szül?k nem s?r?n adogatják gyerekeiket.
E: Te most szakítasz velem? Te is?
Cs: Mondj egy okot, amiért összeköltözhetnénk.
E: Hmm…Egyél egy cseresznyét.
Cs: (kivesz kett?t) Köszönöm.
E: Na látod! Tudtam, hogy kett?t fogsz kivenni, a cseresznye mindig páros, a csersznye csak úgy finom.
Cs: A cseresznye tejszínnel is finom!
E: De két cseresznye mindig finomabb tejszínnel, mint egy cseresznye tejszínnel.
Cs: Sajnálom! (se szó, se beszéd, kirohan)
E: Márta! Várj! Baszd meg!
Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, fordított ringyó, ki a kötelesség aranyát gyüjtöd a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék, én nem tehetem; elpusztítalak.
Csak hagyj el Te is!
!
De legalább van id?m írni. NA. Írni. Háh!
Amikor verset ír az ember, mindíg más volna jó, amikor verset ír az ember nem írni volna jó.
Igaz. Ha direkt verset ír az ember, abból nem lesz más, maximum egy üszkös versláb. De szép. .. Olyan tiszta! (kinéz az ablakon, aztán egyszer csak elkezd bel?le jönni a szó. Eleinte akadozik, de aztán belelendül, a végére már szinte szónokol, teljesen beleéli magát. A közepe felé bejön CS.
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgöl?dzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
Cs: Bravó! Bravó!
E: Szia! Milyen volt?
Cs: Gyönyör?! És vicces. Tudtad, hogy jó szónok lennél?
E: Miért volt vicces?
Cs: Az arcod! AZ volt vicces! Olyan grimaszt vágtál végig, mintha ürüléket szagolnál.
E: És ez vicces?
Cs: Egy zsenit?l igen.
Kérek szépen. Cseresznyét.
E: Háh! Kett?t vettél!
Cs: Ez fontos?
E: Ha te azt tudnád. Edd meg.(megeszi)
Cs: Szarul nézel ki. Minden rendben?
E: Tudod…néha igen. Néha minden rendben van. De aztán meg egyszer csak az agyam újra elkezd kattogni, a kerekek meg csak úgy tüdümm- tüdümm- tüdümm, a szavak csak úgy ömlenének bel?lem, kifele, az üres papírra rá, vagy csak úgy ki, az üres térbe. Csak hát nem sok értelmét látom magamból kiadni a dolgokat.
Cs: Nem értelek. Mind ismerjük a verseidet.
E: Persze. A m?veimet. De nem ismertek engem.
CS: A m?veiden keresztül téged is ismerünk.
E: Tényleg? Tisztában vagy azzal, hogy nemsokára felrobbanok?
Cs: Olvastam minden mostanában megjelent versedet.
E: Azóta nagyon sok minden változott. Sóvárgok, Judit!
Cs: Mire sóvárogsz?
E: Valakire. Bárkire. Aki meghallgat, és érdekli is, hogy mit mondok. Aki tud szeretettel fordulni felém, és el tud viselni. S?t. Szeretni, hogy el kell viselnie.
Cs: Akkor….én most ideköltözöm.
E: Nem értem a logikád!
Cs: Nincs is benne logika, egyszer?en csak kellesz és…
E: Csitt! Ez nekem elég is volt! Hozd a cuccod.
Cs: Köszönöm!
E: Judit!
CS: (ajtóból visszafordul): Igen?
E:
Látod, milyen boldog vagyok?
Egy szóval: nagyon sok érzelem. Be tudja majd fogadni a teste és az agya azt a rengeteg impulzivitást, amit én tudok adni neki? Igazából semmi mást nem tudok neki adni.
Cs: (bejön): Fáradt vagyok.(leteszi a táskáját, amit behozott) Aludni akarok.
(lehúzzák a cip?iket, befekszenek az ágyba. Sötét, egyre sötétedik a szín. Egyszer csak vonatkattogás, egyre gyorsabb, egyre hangosabb. Éles vonatfüttyre E felriad. A rádió hirtelen megszólal. Rádió ezentúl R)
R: Meghalt Juhász Gyula!
Szól a telefón, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt
szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.
Mit mondjak most? Hogy ég veled?
Hogy rég megölt a képzelet?
Még n? szép szakállad s hajad.
Fölmondjuk sok szép versedet.
Mosdatnak most. Anyád sirat,
s társadtól jön egy sírirat.
E: Miért?
R: Nem bírta tovább.
E: Mit?
R: Az elutasítást.
E: Kit?l? N?kt?l?
R: Az élett?l. Mindent?l. Tudod, vannak emberek, akik hiába kapálóznak, megfulladnak.
E: Én is ilyen ember vagyok?
R: Te vagy az ilyen ember.
E: Meg fogok halni?
R: Mindenki meghal.
E: De én. Fel fogok robbanni, sok apró részecskére?
És csak ámulok, hogy elmulok….
R: Ezt talán nem csak magadtól kéne megkérdezned.
(Cs mellette felébred)
Cs: Szóltál?
R: ksssss… és most, a hírek után, zene következik.(+?)
(E megpróbálja átölelni CS -t. Nem sikerül. Aztán megpróbálja magát átöleltetni Cs -vel. Az sem sikerül.)
E: Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem… Meghalnál most velem?
Cs: Ne gondolkodj annyit és f?ként ne beszélj annyit a halálról.
E: Muszáj.
Cs: Miért lenne muszáj?
E: Beteg vagyok. Pszicho analitikai kezelésbe kerültem. Mit jellemezzem? Éles esz?nek tudom magamat, ki az elvont fogalmak hazájában könnyen honára lel; képzel tehetséggel megáldottnak , ki képek között úgy t?nik el, mint lombos erd? zöld remegései közt a megriadt madár. De a valóságos életben teljesen tanácstalanul állok. Nem érzek kapcsolatot eszméim s életem, elmém és ösztöneim, tudásom és vágyaim között. Tisztában vagyok azzal, hogy egy téveszméib?l rendszert épít? paranoid lényhez hasonlítok, s hogy mégsem vagyok elmebeteg – ezt is fontolóra veszem, s?t ifjúkoromban magam el?tt annak vallottam magamat – mert ez az eszmerendszer úgy megfelelt a valóságnak, mint egy többé-kevésbé pontos térkép az ábrázol földdarabnak. Ebben a tekintetben nem sok kétségem van, mert olvasás és beszélgetés közben mások gondolatait könnyen követem! Beteg ember vagyok… De a legegészségesebb költ? ebben a tébolyult világban!
CS: Keress Rapaport helyett másik pszichoanalitikust. Segítsek?
E: Nem látom sok értelmét. Vele sem mentem semmire.
Cs: De, mentél volna.
E: Persze, mentem volna! Volna! „A könyveim stílusjavítási munkái révén – úgy t?nik – maga is „analitikusan képzett” lett, így sajnálom, de nem folytathatjuk tovább a közös munkát. Meg ugye az els? stádiumú neurózis tünetei….” Baromság!
Cs: És ez szerinted a doktor hibája?
E: Mert? Szerinted az én hibám?
Cs: Igenis! Miért nem tudsz csak simán kezelt maradni? A beteg azért beteg, hogy meggyógyítsák, az orvos azért orvos, hogy gyógyítson. Miért kell az orvos munkáit a betegnek tanulmányoznia? A beteg dolga a gyógyulás. Nem szabad kérdeznie a hogyant, a miértet, csak gyógyulnia szabad. Szóval igenis a te hibád.
E: Ne veszekedj velem! Ne veszekedj velem olyan dolgokról, amikr?l fogalmad sincs!
Cs: Olyan vagy, mint egy hülye rossz kisgyerek!
E: Talán az én hibám? Miért én vagyok mindenért a b?nös?
Cs: Senki nem mondta, hogy te vagy a b?nös! Csak azt mondtam, hogy a te hibád is, hogy Rapaport nem tudott veled tovább foglalkozni,
E: Vagyis: én tehetek róla, én vagyok A b?nös.
Cs: Nem ezt….
E: De! Ezt! Most mondtad, te magad.
CS: Ne forgasd ki a szavaimat!
E: Nem kiforgatom. Csak ismétlem, amit mondasz.
CS: Hagyd már abba! ( rácsap egy papírlapra, ami össze van hajtva. Benne egy szem meggy. Így megkapunk egy Rorschach táblácskát)
E: Ez mi?
Cs: Üljön le. Inkább én kérdezek. Ön szerint mi ez?
E: Ez… ez egy vagina. Meg egy szép, kedves n?i fej.
CS: És még?
E: Egy bogár lába. Meg egy alak, aki tornamutatványt végez. Vagy ott az a foltrész. Az nem tetszik. Olyan vérsavó piros.
Cs: És ez? ( Most már direkt tesz egy szem meggyet a papírba, csinál egy újabb Rorschach táblát)
E: Ennek vagy kifelé van a hasa, vagy befelé, vagy csak két alak, aki egymásnak tartja a hátát. Vagy egy pók, aki éppen a legyet falja, meg egy nyitott szem, aminek a bogarában tükröz?dik egy vagina. Egy nyílt, kedves arc. Körülötte bársony. Kedves bársony, kedves és mély.
CS: És ez?
E: Ez egy arc, nyitott szájjal. A nyelve felfelé áll, mintha megakarná nyalni az orrát! És ez hasonlít önre is! A képen mosolyog. Nem olyan hideg.
Cs: Hideg vagyok?
E: Nagyon hideg. Túl hideg.
Cs: Változtassak ezen?
E: Ha változtatna miért változtatna?
Cs: Mert érdekel ….
E: ÉN vagy én a munkája szempontjából?
Cs: Kicsit mindkett?.
E: Ez most amolyan terapeuta válasz?
Cs: Nem hazudok. Igen. És ezen mit lát?
E: (feláll, közel Cs.-hez, farkasszem, Cs. a jegyzeteit nézi)
Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.
Cs: Ezt mind látja rajta? (képet cserél és a vers közben is folyamatosan cserélgeti a képeket)
E: Száraz homokként peregjen szét arcod,
a kedves. S ha cirógatnál nagyon,
mert öled helyén a tiszta ?rt tartod,
dolgos ujjaid kösse le a gyom.
Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
öröme az lesz, hogy körbe forog,
te meg rápislogsz, míg körülhasalnak,
telibend?j? aligátorok.
Mozdulatlan fekszem az ágyon,
Látom a szemem, rám nézel vele.
Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
hogy azt hihetném, meghalok bele.
Edit, én ezt nem bírom tovább, hagyja abba!( Egyre jobban kántálja, le akarja venni a szemét a táblácskákról, de mintha er?szakkal lenne a tekintete hozzájuk szögezve. Csak úgy folynak ki bel?le a szavak, látszólag rendezetlenül, mégis egy egész verset alkotnak)
Vérsavós királyok koronája,
és lányaik mezítlen futkosnak,
hajukat vérszél boronálja,
vérezüstöt adnak a koldusnak.
Ez egy paca, de paca e maga a lélek?
És én meg te legyünk egy paca.
Bevallom, a sötétben félek,
mennék, de merre van haza?
Hagyd már abba!!! Az istenit! Edit!
(mint egy roham: )
bál
bála
hála
hala
hal
meghal
meghallgat
hallga csak hallga
kísértetek
a legény az anyja szívét kivette és megette levágta a fejét
megszólal a halott anya
megütötted magad, fiam
…
ez a hangulata volt a szabadverseimnek az öreg Kesztnernek tetszettek
Kesztnerné el?tt reggel kitakaróztam az ágyban, hogy lásson
ugy tettem, mintha aludtam volna
egyszer nevetve elmondta, hogy „mindenem kinn van”
ezt csináltam Szegeden is és rávettem a szobaasszonyt – a nénit – a fellációra
ma is szeretném
mit csináljak nem merek
a neurótikus a perverz forditottja, az analitikus a kurva forditottja
az az els? n? nagyon durva volt
egy álmomban visszalapoztam egy albumban az „els? n?höz” – az album n?i fejeket, illetve tájakat
mi lesz már, mondta a n? – bizony n? volt – és én megijedtem, onanizálni kezdtem, aztán betetettem és ugy sült el
semmi örömöm nem volt benne
kés?bb – sok évvel kés?bb is – sokszor azt mondtam, hogy még sz?z vagyok
ezt mondtam a Deák Olgának is, ?t nagyon szerettem, de nem tudtam volna vele ugy sem koitálni
…
ha én megkett?zhetném magamat, és n? is lehetnék
itt most sok mindent elhallgatok majd azokat ott fogom mondani, nála
ugy pofon vágom kétszer
aztán majd kérdezheti, hogy mi jut err?l az eszembe
Öcsödön rossz volt
kellett volna két kis ló, kis n?, kis eke
kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza – minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevel?apámhoz
vajjon arányos-e hozzám most minden, ami van
Gyömr?i adja az aránytalanul egészségeset
nem arányos fizetést akar
ki fogok vele baszni
kitalálok valamit, ami olyan dühbe hozza, mint anyámat, de ? nem verhet meg
ezen ? irtón mulat majd
lényegében mindent?l fölmentettem magam a Gyömr?ivel szemben azáltal, hogy fizetek
az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat
saját magával nem baszhat ki, de kibaszhat mással
saját magát nem baszhatja meg, de megbaszhat mást
ajjaj, milyen féltékeny lennék
igy megspórolom a neurózissal a féltékenységet
mért féltékeny az ember?
azért mert ugy érzi, a n? bármikor kaphat férfit, de a férfi nem kaphat bármikor n?t
a férfinak n? kell, teljes egészében, a n?nek pedig csak fasz kell
meg pénz és geci
az utóbbi nem illik ide
a koitusz homoszexuális aktus is
ha a n?t az ember fizikai er?vel nem kényszeritheti megadásra, akkor – kiterjesztve ezt az egész n?i nemre – megadásra kényszeritheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal
(Bebúvik az ágy alá)
R: Eredmény?
Cs: A Rorshach-teszttel együtt jár a rendkívüli teljesítmények hajszolása, mennyiségileg és min?ségileg. S a magát omnipotensnek érz? ember ilyen csúcsteljesítmények után gyakran ezzel az érzéssel válik meg – kedve ellenére – a feladattól: még nagyon sokat tudnék kihozni bel?le. Általában egy félóra-óra a tíz kép felvételének ideje. Vele majdnem két óra alatt csak az ötödikig jutottunk. Az ötödik végén én ajánlottam, hagyjuk abba”Rendkívül sok választ adott. Az öt képre adott rendkívül sok válasza: 178, ami hozzávet?leg nyolcszor annyi, mint amennyit – töredékkel több, mint 22-t – átlagos érettségizett férfiak szoktak 32 éves koruk körül adni. S csak az érdekesség kedvéért tegyünk hozzá még egy statisztikai adatot: kb. huszonegyszerese a szkizofréniában szenved? betegek átlaga által adott 8-9 válasznak.51 válasz az els?re, 66 a másodikra, 16, 23, 22.
R: Mennyire el?re haladott a betegsége?
Cs: A lerakódott fájdalom, szenvedés, a feln?tt költ?re egyszerre tört rá, így lett számára olyan szorongató az, hogy nem tudott sírni anyja temetésén, ekkor éledt fel benne a b?ntudat az anyja kórházi ágya mell?l elcsent és megevett húsleves miatt, ekkor kezdtek fájni a Mamától elszenvedett pofonok, ütések. 30 évesen döbbent rá árvaságára. Így nem meglep? a viselkedése. Sóvárog a szeretet után, és sóvárog minden szociális kontaktusra…
(ebben a pillanatban az ágy alól el?tör E és hátulról, vadul átöleli Cs-t)
Mit képzel!
E: Edit! Nagyon szeretlek! (szenvedéllyel)
CS: Hagyjon békén! Eresszen el!
E: Miért? Miért foglalkozik velem annyit, ha nem füllik hozzám a foga?
Cs: Eresszen már! A munka, csak a munka miatt! Maga beteg!
E: Beteg hát! A maga betege! Gyógyítson, Edit!
Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
CS: Hagyjon békén! Segítség!
E: Gyógyítson már! Gyógyítson meg!!! Én nem vagyok rossz, kérem, értsd meg, én jó vagyok! És Szeretlek, hallod!Én vagyok a neurotikus, a perverz. Akkor maga az örömlány, a pszichoanalitikus! Adjon valamit a betegségemre!
Cs: Én nem adhatok gyógyszert! Én pszichoanalitikus vagyok, nekünk nem szabad! Keressen mást, keressen egy pszichiátert, ?k adnak Valláriumot, vagy amit csak akar, nyugtatókat is! Csak eresszen már végre! (kiszabadul, kiszalad, de abban a pillanatban, amint kiszaladt, teljesen nyugodt arcal be is lép, látszik, hogy ,,nem ugyanaz az ember”. E nem figyel rá, észre sem veszi igazából, eközben CS leül az asztalhoz és olvassa a papírokat, nézegeti a rorhsach táblákat)
E: (szép lassan megnyugszik. Teljesen magában. Csöndesen. Elhalkulva szinte a motyogásig, mintha magát ringatná.)
E: Most már biztos, igaz?
R: Mi biztos?
E: ?rült vagyok, igaz? A vicc, hogy nem érzem magam ?rültnek. Ámbár valószín?, hogy a legtöbb ?rült nem érzi magát annak.
R: Tudod… gondolj bele: ha az ember b?nbe esik, az mindig relatív. A b?n az emberek köztudatában elterjed negatív cselekedet. Akart, vagy akaratlan, lényegtelen. De relatív, és most ez a fontos. Ha az lenne az elterjedt szokás, hogy köszönés helyett egymásba mártjuk a kést, akkor a gyilkosság nem lenne b?n. Hozzárendelt dolog. Ugyanígy az ?rület. Relatív, nem? Honnan tudjuk, hogy ki ?rült és ki nem? Lehet, hogy az az egyetlen egy ember, aki minden hétf?n kenyérre koldul vagy esetleg borra az utcasarkon, ?, aki fél meztelenül dadogja, hogy köszönöm, majd az aprópénzt a cip?jébe teszi, honnan tudjuk, hogy nem ? az egyetlen normális ember az utcában?
E: Akkor nincs válasz?
R: De van. Döntsd el, hogy hol kezd?dik az ?rölt és hol ér véget a normális ember.
Cs: Tetszenek a verseid.
E: Furcsa…
Cs: Mi ezen a furcsa?
E: Azok a versek nem éppen a tetszés versei.
Cs: Pedig jók. Borzongok t?lük, szinte rossz kedvem lett.
E: Hát ne olvasd ?ket!
Cs: De hát versek! Azért írták, hogy olvassam ?ket.
E: De ha nem esik jól….
Cs: Nem attól esik jól olvasni egy verset, hogy vigyorgom közben, te! Ez mi?
E felvesz egy papírt az asztalról, CS elveszi t?le, szinte ellopja. E próbálja visszaszeretni. Tulajdonképpen játszanak.
CS: Illan a könnyü der?, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E cseveg? szép olvadozásban a gyászt a szivemr?l,
mint sebr?l a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju ver?fény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Cs: Ezt nekem írtad?
E: (kissé szégyenl?sen) Igen….
Cs: Háh! De kedves! Miért kapom?
E: Mert itt vagy nekem.
Cs: ÉS mert…??
E: Mert kell egy kapaszkodó.
Cs: Kapaszkodó?
E: Igen. Kell egy ember, akinek foghatom a vállát. Így ni (Cs eközben föláll, E megfogja a vállát)
És kell egy ember, akinek foghatom a derekát…
Cs: Fogd hát! Fogjad! Er?sebben! Fogj meg,jól, ha már foghatsz! Kapaszkodj!( táncolnak, nevetve. Rádióból – Csík: Születésnapomra)
E: Flóra! Csináljunk gyereket!
Cs: Naaa….
E: Flóra, csináljunk gyereket,
hadd vessen cigánykereket
mert én nehéz vagyok már
s elviszi könnyü szerelem;
hisz hogy én legyek h?telen
ahhoz nehéz a szívem.
Fényszóróként kutatja
mint öntudatos ?rt, a lelkemet
hogy valóban imádjalak
a telhetetlen ?r alatt
és mégse csalj meg engem.
Cs: Nem lehet, most itt nem lehet. A másik szobában vannak a n?véreid, mi lesz, ha benyitnak?
E: Nem nyitnak, kulcsra zárom az ajtót.
Cs: Na jó…gyere csak, had adjak egy csókot…
(Miel?tt a csók elcsattanna, az ajkuk 2 centire van egymástól, amikor Cs hirtelen elkapja a fejét ijedten.)
E: Na, most meg mi van?
Cs: El kell mennem!
E: Ne!
Cs: De muszáj, elfelejtettem valamit! Nyugi, sietek, egy fél óra és itt vagyok, tényleg sietek, ne ess kétségbe, észre sem veszed és már itt is vagyok!
E: Na jó, de tényleg siess!
Cs: (az ajtóból visszafordul, dob egy puszit) Mindjárt itt vagyok.
(E leül az ágyra. Megpróbálja magát elfoglalni, csöndben. Olvas, de egy- két sor után leteszi a könyvet. Nézi az ajtót. Még mindig nem jön Cs. Leül az íróasztalhoz. Megpróbál egy papírt tenni egy borítékba, de nem megy neki, ledobja mindkett?t er?b?l az asztalra.Tollat fog, papírt. Elkezd írni. )
E: Flórának
Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Mert jó meghalni. Tán örülnék,
ha nem szeretnél így. Kiülnék
a fehérhabú zöld egek,
fecseg? csillagfellegek
mellé a nyugalom partjára,
a nem üres ?r egy martjára,
szemlélni a világokat,
mint bokron a virágokat.
Istenem, miért nem jön már?
R: Férjhez ment. Hogy érzi magát?
E: Miért érdekli ez magát?
R: Mert miért ne érdekelne? Hogy érti ezt?
E: Én érdeklem, vagy én érdeklem a munkája szempontjából?
R: Egy kicsit mind a kett?.
E: Ez most amolyan terapeuta válasz? Mi a neve?
R: Azt tudjuk mindketten…
E: Hát akkor… Lehet innen egyáltalán levelet írni?
R: Lehet.
E: Akkor…
Bak Róbertnek
Kedves Doktor Ur!
Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kísértette meg a lehetetlent.
Edit, kedves,
Kikönyörögtem egy találkozót, maga megadta és én most azt nagyon szégyenlem. Ne várjon, nem mehetek én el erre. Ne féljen t?lem – mindenkit?l félhet eztán, csak t?lem nem. Nagyon fáj nekm, hogy máshoz tartozik és nem hozzám. …Írtam egy hosszú verset arról, hogy ez mennyire fáj, a vers nagyon szép és még ennek sem tudok örülni, mert tudom, hogy maga örülni fog neki, annak, hogy maga váltotta ki a fájdalmat, amelyb?l csináltam… Most azért írok, mert nekem nem kell a kikönyörgött találkozó. …De azért nagyon szívesen elmegyek, ha maga hív. De akkor hívjon.
Szántó Juditnak
Kedves Judit!
Sok szeretettel üdvözöllek
Kozmutza Flórának
Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta. hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. „Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” – Ezt Kosztolányi írta.
Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem bel?lük, jóllehet a gyerekeknek küldte, s én bizony nem is kértem t?lük, csak elvettem egyet.
U.i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A f? kin? utánad.
A b?n az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Nem dics? harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél…
… hagyjatok nekem is az ételb?l, vacsorára itthon vagyok!
Híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Magamban bíztam eleit?l fogva –
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek
Mikor születtem, a kezemben kés volt –
azt mondják, ez költemény.
Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!
(eközben befekszik az ágy alá keresztben, mintha síneken feküdne. Cs odamegy hozzá, ránehezedik az ágy tetejére, homlokon csókolja E-t.)
Cs: Aludj el szépen kis Balázs….
SÖTÉT, vonathang, kerekek….
R: 1937. december.3.án a Balatonszárszón, December 3-án vesztette életét, amikor átbújt a sorompón, és a 19.35-kor továbbinduló és a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat 15. és 16. kocsija közé keveredett.
December 4-én akarták megrendezni a Magánalkalmazottak Szövetsége szervezésében a Szép Szó miskolci el?adását, amelyen József Attila is szerepelt volna.
Csehszlovákiái barátai úgy tervezték, hogy 1937 végén meghívják a költ?t a Tátrába, hogy gyógyulását el?segítsék.
Budapesti barátai azt tervezték, hogy ha a költ? állapotában javulás áll be, lektori állást biztosítanak számára a Pantheon kiadóban.
A Baumgarten alapítvány kuratóriuma nem-hivatalosan közölte a költ? hozzátartozóival, hogy ebben az évben oda akarják ítélni a költ?nek a Baumgarten-díjat. A költ?t azonban n?vérei nem akarták az egyel?re bizonytalan hírrel nyugtalanítani…
***********
Kedves Gábor Máté!
A publikálásra beküldött anyag sikeréhez gratulálok, de a szétes? forma, a dupla, tripla sorközök, szétszórt sorok, és a monitorról lefolyó szélesség miatt olvashatatlan, az olvasó számára élvezhetetlen.
Ha kijelölöd ezt a megnyitott szöveget, akkor világosan kit?nik a szerkesztési hiba, amit nem a Torony szerkeszt?jének dolga rendbe tenni, hanem a szerz?nek.
Kérlek, tedd meg, aztán örömmel látjuk honlapunkon m?vedet.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.11. @ 20:57 :: Pogány Gábor Máté
