harang kondul, zászló lobog, előre magyarok *
Akár a kis ér,
mi útnak indult, él,
és repedéseken kutakodva,
harmatot, cseppeket magához vonzza.
Ím az idő kedvező hevében,
tócsát, leheletet szívva szépen,
patakká alakult, s utat vájt a földbe,
erősödve gyorsult, nem menekülve.
Aztán nem bírta tovább a morajló jelen,
millió csepp, hullám, örvény, gyötrelem,
s a kő, a kemény szikla is szétszakadt,
mikor a folyóként zubogó nép haladt.
Hiába, most már minden ellenállás,
tenger lett belőlünk, ím nincs megállás,
itt eső-, vér-, verejték-, könny-csepp kavarog,
harang kondul, zászló lobog, előre magyarok.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.14. @ 16:37 :: Thököly Vajk