Meglestelek.
Nem vetted észre,
reggel, mikor a kávét kortyoltad,
álmos mosolyod „szomorúszeműéjszakátemésztett”,
egy darabban hullott le a fátyol álomarcára;
talpad halkan neszezett, és láttam papucsodat is;
merengő reggeli fények ájtatosan, szemérmesen
vonultak végig nyápic testeden, pizsamád nincs, de
láttam amint levetetted magad az ágyról, pszt! Ál
izgalom csoszogott, zizzenéseid még morcosságodat
is felülmúlva énekelték a reggeli kapkodás bejáratott
kis tetteit, hol egy tárgy, hol egy maradék az éjből,
még belekeverted kávédba nyugodt alvásod
rekviemét, hallani véltem lelked reménykedését a tus alatt.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.10. @ 10:47 :: Marthi Anna