NyomtatásZeneajánló: Sheila Chandra – Ever so Lonely *
Fáradt tekintete tükörbe kúszik,
ott felejti magát hosszú percekre.
Szürke hajában a régmúlt megbújik,
már nem váltja álmát őrültségekre.
Fásultan néz vissza rá a valóság,
helyenként felpúposodik a rozsda,
fülében csengnek hajdani szép ódák,
útjának javát az idő elmosta.
Nem vágyja, hajszolja az ismeretlent,
nem utazik sehová, fütty se harsan,
nem hazudja magának a véletlent.
Még szokatlan számára ez a nagy rend,
bágyadt mozdulatai között lassan,
lába elé hullik a hajnali csend.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.09. @ 20:42 :: Gyarmati Gábor