Marthi Anna : Részem

 

 

Meglestelek.

Nem vetted észre,

reggel, mikor a kávét kortyoltad,

álmos mosolyod “szomorúszeműéjszakátemésztett”,

egy darabban hullott le a fátyol álomarcára;

talpad halkan neszezett, és láttam papucsodat is;

merengő reggeli fények ájtatosan, szemérmesen

vonultak végig nyápic testeden, pizsamád nincs, de

láttam amint levetetted magad az ágyról, pszt! Ál

izgalom csoszogott, zizzenéseid még morcosságodat

is felülmúlva énekelték a reggeli kapkodás bejáratott

kis tetteit, hol egy tárgy, hol egy maradék az éjből,

még belekeverted kávédba nyugodt alvásod

rekviemét, hallani véltem lelked reménykedését a tus alatt.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak