Bonifert Ádám : Bizonytalanság

Nyomtatás

Szigeti Gyöngyi: Olajpasztell

Bizonytalanság

Karikás ostorként

csaptak meg a szavak,

magamtól, önként

álltam eléd,

tudtam, hogy marnak

szavaid engem,

de nincs mit tennem,

a dönt? ige a tiéd.

Szikrázó kard volt

nyelved hegyén,

szúrás után a folt

b?römön kéklett,

éreztem, hogy nagyon kemény,

nyomot vet?,

és büntet?

minden ütésed.

T?rjek, ellenálljak

vagy visszacsapjak?

Bizonytalan ilyenkor a lélek,

amikor viták,

és veszekedések

nyomasztanak,

lényünkre terheket raknak,

amikor sötétlik az élet.

De mégis kell

egy tiszta reakció,

mivel az ember

nyitottan éljen,

s akármilyen bántó a szó,

mégis jó

hinni egy átköt? igében.