Peter Wawerzinek kapta idén az egyik legnívósabb irodalmi kitüntetést, az Ingeborg Bachmann-díjat. A díjért német nyelv? írások szállnak ringbe évr?l évre.
Peter Wawerzinek 1954-ben született Rostockban. Kétéves volt, mikor édesanyja hátrahagyva gyermekét átszökött az NSZK-ba, a kis Peter pedig árvaházba került. Az ottani gyerekek Kaszáspóknak csúfolták, mivel olyan vézna volt, a nevel?k pedig visszamaradottnak tartották. „Az életem nem ismer más évszakot, csak a telet” nyilatkozta ennek kapcsán a frissen kitüntetett szerz?.
.
A nehéz gyerekkor rányomta a bélyegét az író munkásságára: a Rabenliebe „Hollószerelem” cím? regény, amiért a díjat elnyerte, er?sen életrajzi ihletettség?. Egy kelet-német árvaházban felnöv? fiú megrázó történetét olvashatjuk, ami kivívta a zs?ri elismerését és ezzel a 25 000 euró díjazású Bachmann-díjat. A regény sikerét jelzi, hogy nemcsak a szakzs?ri, hanem közönség is a legjobb m?nek szavazta meg.
34. alkalommal találkoztak az írók az ausztriai Klagenfurtban, hogy a felolvasások során összemérjék írói tehetségüket. Ez alkalommal 14 német nyelv? író vett részt a megmérettetésen.
.
.
Az Ingeborg Bachmann-díjat, ami az egyik legrangosabb irodalmi kitüntetés a német nyelvterületen 1977-t?l adják. A díjat a klagenfurti születés? Ingeborg Bachmannról (1926-1973) nevezték el, aki Elfriede Jelinek mellett a német nyelv? feminista irodalom úttör?jeként tartanak számon.
Ingeborg Bachmann Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).
Ingeborg Bachmann els?sorban költ?ként vált jelent?ssé. Die gestundete Zeit (1953) cím? verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követ?it ítéli el.
Anrufung des großen Bären (1956) cím? kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglalkoztatja.
Frankfurti felolvasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érint? el?adások a szerz?i Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.
1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.
1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a n?k hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina cím? regény (1971), melyet 1991–ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közrem?ködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann cím? m?vek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták ?ket.
Bachmann kései m?veiben a n?i írásm?vészettel foglalkozott.
1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhét évesen halt meg. Római lakásában t?z ütött ki, égési sérüléseket szenvedett, és ezek következtében hunyt el október 17-én. Ingeborg Bachmann a Klagenfurt-Annabichl-i temet?ben nyugszik.
[Összesen 28 év fegyházbüntetést szabott ki a Debreceni Ítél?tábla azokra a szül?kre, akik hagyták, hogy legkisebb gyermekük éhen haljon. A tragédia még 2007 novemberében történt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén. A kisfiú testsúlya az átlagos 10 kiló helyett mindössze 4 kiló volt. A szakért?k szerint a gyermek napokon keresztül haldokolt. A férfi rendszeresen verte családtagjait, jövedelmüket pedig egyszer?en elitta.]
Forrás
kultupart.hu
hu.wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
