M. Laurens
MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS
[ipsa historia repetit]*
A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsófelét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.
Ott, ahonnan lejjebb nincs már zöld ág, csak a semmi,
ahol már jobb lenne sokuknak élőként is meghalva lenni,
hol körbevesz a történelem mocskából ülepedett zagy,
s egy ismerős hang bolyong fejedben még hatvan év után is:
„Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!”
Budatétény 2016. november 5.
* a történelem önmagát ismétli
