Márciusi zsákbamacska
Sándor, József neve-napja.
Utánuk jön Benedek,
s ha ő sem hoz meleget,
annak megvan az oka!
Erről szól e fabula.
Szent Péter – egy zsákba kötve-
meleget küldött a földre.
A csomagot Sándor vitte,
de kifáradt, míg cipelte.
-Hűú, meg haa- csak lihegett,
úgy vitte a meleget.
Pihegett és szuszogott,
a Tejútra eljutott.
Talált ott egy kedves kocsmát,
beült hát, hogy oltsa szomját.
Letette a meleget,
de biz’ ott feledkezett.
Szent Péter csak várta-várta,
célba ér-e végre zsákja.
Szalasztotta Józsefet,
– Segíts, vidd a meleget!-
Ebből ugyan nem lett semmi,
ketten kezdtek inni, enni.
Ugyanígy járt Benedekkel.
Nem haladtak a meleggel.
Ivott mindhárom cimbora,
kifogyott a kocsma bora.
Szent Péter már hívta Mátyást,
mert nem tűrte a lazsálást.
-Ami sok, az bizony sok,
Mátyás fogd a korbácsot,
ha nem lódul mindegyik,
csihi-puhi jár nekik! –
Sándor, József, Benedek,
ihatott már eleget.
Megijedtek Mátyástól,
s még inkább a korbácstól.
A meleget kicsit nyögve,
mindjárt vitték le a Földre.
Azóta mindenki tudja:
– Jön a meleg márciusra! –
( Megj. Verselhetek Móra Könyvkiadó. 2007, 2008. 12.oldal )
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Péter Erika
